A gyakran hangoztatott mondás szerint a szépségért bizony szenvedni kell. Ez nem csak holmi szóvirág: ma sem feltétlen biztonságosak az ilyen-olyan kenceficék, régebben pedig a csinos külsőért nemritkán hajmeresztő kockázatot kellett vállalni.
Lássunk hát pár, meghökkentő példát!
1. Ha manapság egy fodrász galambürülékkel és vizelettel közeledne klienseihez, alighanem megvernék. Ám az ókori Rómában az örömlányoktól elvárták, hogy más megkülönböztető jelzések mellett szőke hajukkal hívják fel a figyelmet arra, hogy a legősibb mesterséget űzik. A tehetősebbek parókát vettek, míg a rosszabbul keresők a fentebb leírt két anyag bőséges és gyakori alkalmazásával érték el a megkívánt színt.
2. A nadragulya közismerten mérgező: már meglepően kevés bogyó elfogyasztása is végezhet akár egy felnőttel is. Viszont a benne lévő atropin pupillatágító hatású, ezért főleg Itália területén divat volt a forrázatát szemcseppként alkalmazni. A következményeket aligha kell ecsetelni: ha a főzetben több méreg volt a kelleténél, vagy túl sokat használtak belőle, a csábító tekintetével hódítani akaró delikvens hamar a túlvilágon találta magát.
3. A bőrápolás terén sem volt jobb a helyzet, mert az elegáns sápadtságra vágyók arzénfürdővel próbálták elérni hőn áhított céljukat. Ha ráfizettek, legalább jól néztek ki a koporsójukban. Megjegyzendő, hogy a zöld ruhára vágyók sem jártak különbül: a különlegessége miatt feltűnést keltő, és státuszszimbólummá váló nagyestélyik, kesztyűk és hasonló készségek a rettenetes károkat okozó méregnek köszönhették üde élénkségüket.
A szerencsésebbek megúszták bőrbántalmakkal, de extrém esetben bele is halhattak a divathóbortba.
A legtöbb áldozatot viszont a történészek jelentős része szerint a nem magukat, hanem házukat szépítők körében szedte a gyilkos matéria. Mivel a sikkes zöld tapéta a nagy kaszással való flörtölés egy igen különleges és drága módozata volt.
Egyes elméletek szerint Napóleont sem őrei tették el láb alól, vagyis pontosabban fogalmazva, nem szándékosan rövidítették meg az életét. Egyszerűen azért volt magasabb szervezetében az arzén, mert száműzetése során is ragaszkodott ahhoz, hogy lakhelye kedvenc árnyalatában pompázzon, és a veszedelmes szubsztancia közrejátszott abban, hogy gyomorrákban hunyt el.
4. Listánk többi tagjával összevetve a fogmosás ártalmatlan semmiségnek tűnhet, holott rengeteg, szájhigiéniájára ügyelő nyomorult mindennapjait keserítette meg a fájdalom. Ennek oka az idézőjelet joggal megérdemlő fogkrémekben keresendő: ezek ugyanis az esetek javában meglehetősen durva és darabos anyagok voltak, ergo rendkívül hamar szétroncsolták az érzékeny fogzománcot.
5. A huszonegyedik században egy himlőhelyes arc a világ legtöbb részén megütközést és szánalmat keltő furcsaság, hiszen a rettegett betegséget évről évre egyre jobban visszaszorítják a korszerű vakcinák. Azonban régebben nem volt menekvés a kór különféle fajtái elől, és ha valaki elkapta, számíthatott arra, hogy arca elcsúful. Ez magasabb körökben néha az idő előtti elmúlásnál is rosszabb sorsnak számított, így az érintettek vastag púderréteget kentek az ábrázatukra, hogy ne látszódjon a bőrhibájuk.
Ám ez az anyag igen sűrűn tartalmazott ólmot és használata hosszú távon többet ártott, mint használt, mivel a hiú illető óhatatlanul ólommérgezést kapott. Haja kihullott, bőre még tovább roncsolódott, és ha balszerencséje volt, még sírba is szállt szépészeti praktikái miatt.
6. Végül felsorolásunk aligha lenne teljes a radioaktív kenceficék és csodaszerek nélkül.
Az efféle portékák koronázatlan királya a Tho-Radia termékcsalád volt. A márkanévhez méltóan rádiumot és tórium-kloridot tartalmazó termékek között púder és rúzs épp úgy megtalálható volt, mint pirosító, vagy arckrém.
Gera Krisztián
