Természetesnek vesszük, hogy férfiak és nők alakítják valahogyan a történelmet, az életünket. Pedig az állatvilágban is akadnak jó néhányan, akiknek sokat köszönhetünk.
Becslések szerint több mint félmillió postagalambot használtak kommunikációs célra az I. világháborúban. Az állatok annyira megbízhatóak voltak, hogy az üzenetek 95 százaléka célba ért mindenféle könnyen szakadó vezetékek nélkül. A hím Cher Ami az egyik leghíresebb postagalamb, akit 599 társával angol tenyésztők adományoztak a Franciaországban állomásozó amerikaiaknak. 1918. október 4-én véletlenül baráti tűz zúdult az egyik amerikai csapatra, akik Cher Ami-val indították útnak a következő üzenetet: „A 2746,4 koordinátájú út mentén vagyunk. A tüzérségünk közvetlenül ránk zúdítja a zárótüzet. Az ég szerelmére, állítsák le.” Bár a németek eltalálták a madarat, mégis célba ért az üzenet. A küldetés végén Cher Ami egyik szeme hiányzott, találat érte a mellén, egyik lábának jó része leszakadt és a segélykiáltást tartalmazó kapszulát csak egy ín tartotta. A szükséges orvosi ellátás után a galambot a francia háborús érdemrenddel, a Croix de Guerre-rel tüntették ki. Végül a hős Cher Ami 1919. június 13-án az Egyesült Államokban halt meg, preparálták és jelenleg az Amerikai Nemzeti Történeti Múzeumban látható.
Lajka eredetileg egy kicsi kóbor kutya volt és egy moszkvai sintérről választották ki, hogy részt vegyen az űrprogramban. Rövid kiképzés után ő volt az első élőlény, amely Föld körüli pályára állt. A Szputnyik-2 műholdat 1957. november 3-án indították Bajkonurból, hogy tanulmányozhassák az élő szervezet űrbeli viselkedését. Mivel a műholdnak nem volt visszatérő egysége Lajka eleve pusztulásra volt ítélve. Bár a szovjetek sokáig azt állították, hogy a kutya több napig életben volt az indulás után, később kiderült, hogy tulajdonképpen elégett néhány órával a Föld körüli pályára állás után. Az állat halála ellenére a kísérletet eredményesnek értékelték a tudósok, mert bebizonyosodott, hogy az élő szervezet kibírja az űrstartot, a Föld körüli pályára állást és a súlytalanságot.
Felnőtt emlős testi sejtjéből új, élő állatot előállítani a skóciai Edinburghban sikerült először. A klónozást Ian Wilmut és Keith Campbell fejlesztette ki úgy, hogy egy eltávolított petesejt magját egy másik, klónozásra szánt sejtmaggal helyettesítettek. Az így teljesen lemásolt DNS-t már csak egy béranyába kellett beültetni. Így született meg az első klónozott bárány, Dolly 1996. július 5-én. A tudományos áttörést nem fogadta osztatlan siker. Sokan megragadták az alkalmat, hogy klónozás, különösen az emberklónozás ellen tiltakozzanak. Ezt egyébként ma is nemzetközi egyezmények tiltják. A vita ellenére Dolly egészségesen élt egészen 2001-ig, amikor elkapott egy a birkáknál igen gyakori betegséget és csak immunkezeléssel lehetett meggyógyítani. Végül 2003-ban elpusztult, preparálták és Edingurgh-ban kiállították.
