Szereted a cirkuszt? Vagy már ciki? Úgy érzed, kinőtted a Fővárosit meg a Balaton-menti vándorcirkuszokat? Akármelyik kategóriába is sorolnád magad, az újcirkusz fixen való neked. Mindjárt el is mondom, miért.
Az újcirkusz egy Franciaországban, a XX. század végén kialakult kortárs műfaj. Mint neve is mutatja, a klasszikus cirkuszt újítja meg. Méghozzá nem egy olyan dologgal, ami engem legalábbis tíz éves korom felett már rettentően idegesített a hagyományos cirkusz addig varázslatos világában.
Például szerencsétlen állatok szinte teljesen kiestek a játékból. Az újcirkusz inkább a karakterekre koncentrál, és így nagyon erős hangulatot teremt. A bázist az artisták építik fel, de megjelenhet bohóc (csak épp a tragikumot is beépítve) vagy zsonglőr is. Tehát a cirkusz klasszikus látványosságaira épít az újcirkusz is, csak épp kiegészül dolgokkal. Elsősorban több és jelentőségteljesebb zenével, esetenként beszéddel, és valódi, (kortárs) balettszerű tánccal. Mindennek az eredményeképpen pedig igazi tartalommal.
A tartalmat nem úgy kell elképzelni, hogy akkor ez most valójában táncos színház, és a darabnak egy konkrétan leírható története van. Nincsen, de a különböző eszközeivel lehetővé teszi, hogy ki-ki a maga fejében felépítsen egy lehetséges történetet. Így aztán az előadás egy percig sem válik unalmassá, hiszen a saját mesénket követjük, vagy ha úgy tetszik írjuk közben. Miközben gyönyörű mozdulatokat és koreográfiákat látunk, amelyek szépsége már önmagában kielégítene a másfél óra alatt.
A modern, kicsit összművészeti, zenés-táncos-színházas cirkusznak szerintem mindenkinek érdemes adni egy esélyt. Én voltam már a negyvenes anyukámmal és a tizenkét éves húgommal is – biztosan más és más módon, de mind iszonyatosan élveztük az előadásokat. Mert tényleg varázslatosak.
A képek a magyar Recirquel társulat A meztelen bohóc című előadásából származtak, a következő videóban pedig egy másik előadásukra leshettek rá.
https://www.youtube.com/watch?v=PTjY9wBBDSQ
