Anyagias világ lettünk, ez tény. Bármikor, bárhova mész, majdnem biztos, hogy fizetned kell. Szinte már alig van olyan tevékenység, amit a nélkül csinálhatnál, hogy fizetned kelljen érte.
A pénz utáni hajsza annyira belénk ivódott, hogy már észre sem vesszük magunkon, de nagyobb baj, hogy sokszor a környezetünkön sem. A számok uralják az életünket, ki mennyit keres, ki mennyit költ, mit akarunk megvenni, mikor gyűlik össze rá az a bizonyos összeg. A birtoklási vágyunk kimeríthetetlen, ha meglátunk egy-egy szemkápráztatóan új terméket, azonnal kell nekünk!
De nem volt mindig így. Az elmúlt évtizedekben alakult ki ez a helyzet. Az oka pedig egyszerű. Nincsenek háborúk, nem kell éheznünk. Van elég nyersanyag, így már csak azzal kell foglalkozni, hogy mindig minden jobb legyen, vagyis mindig mindenből több legyen.
Ha van egy autód, akarsz egy gyorsabbat és újabbat. Ha van egy házad, még nagyobbat akarsz. Valahogy így működik most a világ. A pénz utáni hajsza már nem az életben maradás feltétele, hanem a mindig egyre többet akarásé. Legtöbben csak arra törekednek, amiből hasznot is húzhatnak. Máskülönben mi értelme? Miért dolgozna, ha számára neki nem lenne semmi eredménye? Ez nem csak anyagi javakra vonatkozik, hanem a kapcsolatok terén is ez a hozzáállás figyelhető meg.
A bőségben már lassan elfelejtjük, hogy kik vagyunk és mit is akarunk tulajdonképpen elérni. A boldogságot a pénzzel párosítjuk, ami elég rossz hozzáállás. Érdemes tehát egy kicsit megállni és elgondolkozni a problémán.
