Csiba Lajos 1943-ban született a Nógrád megyei Szirákon. 1969-től dolgozott a Magyar Rádióban, először külsősként, majd 1971-től főállású könnyűzenei szerkesztőként, később pedig rovatvezetőként. A rendszerváltozás után 2003-as nyugdíjazásig a Petőfi adó Zenei Szerkesztőségének vezetője volt. A rádió életmű nívódíjasa, illetve eMeRTon-díjas. Nevéhez fűződik számos nagysikerű könnyűzenei műsor, mint a Zeneközelben, a Tánczenei koktél, Slágerlista, A rock mesterei, a Zenerulett, Szieszta és az Ahogy mi zenélünk, valamint a Péntektől péntekig című kulturális ajánlóműsor. Csiba Lajossal a Cseh Tamás Program készített életútinterjút, amiből az alább olvashatok el egy részletet. Mint olyan sokan, Csiba Lajos is zenei pályáról kerül a zenei újságírás közelébe. Kalandos középiskolai felvételijéről az alábbiakba olvasattok.
“Nyolcadikos koromban innen jelentkeztem a Zeneművészeti Szakközépiskolába Miskolcra. A Konzervatóriumnak is nevezett intézménybe azonban kalandos úton vettek fel. Történt ugyanis, hogy mindössze ketten jelentkeztünk középfokú tanulmányokra az általános iskolából, de kettőnk jelentkezési papírjait sikerült a hivatalnokoknak egy borítékban postázni, emiatt engem is a Gépipari Szakközépiskolába hívtak felvételizni. Apám is csodálkozott, hogy így alakultak az események, és persze mindketten ragaszkodtunk az eredeti elképzelésünkhöz. Az volt a Gépipari Technikumban a szerencsém, hogy az igazgató felesége a konzi épületének zeneiskolai részlegében tanított, így tőle tudtuk meg, hogy lemaradtam a felvételi vizsgáról, de segítségével a kedvemért ad hoc jelleggel összehívták az elméleti tanárokat, és rendeztek egy meghallgatást. Így vettek fel az úgynevezett előkészítő osztályba trombita szakra, ahol délelőtt a zenei, délután az általános középiskolai tárgyakat tanultam. Olyan jól haladtam, hogy amikor negyedikes gimnazista voltam, már a Zeneakadémia első osztályának anyagát tanították nekem. Közben a Miskolci Filharmonikusoknál és a színháznál is játszottam trombitán, szabadidőmben pedig tánczenekarban is fújtam dixielandet, Elvis Presleyt és Louis Primát, de együttesünkkel lakodalmakban, bálokban is szolgáltattuk a talpalávalót. Érettségi után egyenes út vezetett Budapestre, a Zeneakadémiára. Tanulmányaim utolsó évében már Győrbe is lejártam a Zeneakadémia tanárképző tagozatára, valamint az ottani Zeneművészeti Szakközépiskolába tanítani.”
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programjának támogatásával készült.
