„Az állatok a barátaim… és nem eszem meg a barátaimat.”
Az idézet szerzője a 19. század második és a 20. század első felében élt ír drámaíró, George Bernard Shaw. Ő vegetáriánus volt. Sok hozzá hasonló elveket valló híres embert ismerünk a történelemből. Azon túl, hogy a bencés szerzetesek nem ehettek négylábú állatokat, teljesen vegetáriánusként élt/él például Platón, Lev Tolsztoj, Vincent van Gogh, Leonardo da Vinci, Jane Goodall és Isaac Newton is. Meg sokan mások, hiszen az Indiából és az ókori Hellászból származó vegetarianizmus manapság egyfajta hullámként söpör végig az európai kultúrán. Van, aki az gondolja, divathóbort, és akad, akinek az egész élete erre épül. Mivel ennyire elterjedt ez az életforma, gyakran legyintünk, divatnak gondoljuk. Már az orvosok sem egyöntetűen foglalnak állást a húsevés mellett. Nem egészséges a mértéktelen húsevés, igaz, ha csak és kizárólag zöldségeket fogyasztunk, az is vezethet különféle megbetegedésekhez. Persze a vegetáriánusok nem csak zöldségen élnek, az azonban egyénenként változó, hogy milyen állati eredetű terméket hagynak ki vagy hagynak benne az étrendjükben – olvasható a Publicer.hu oldalon, Szalai Zsófia Anna írásai között.
Lássuk ezek típusait! Szemivegetáriánusnak nevezzük azt a személyt, aki alapvetően nem fogyaszt húst vagy halat, csak alkalmanként. Ennek gyökeres ellentéte a vegán életforma. A vegánok semmilyen állati származékot nem látnak szívesen az asztalukon, legyen szó tojásról vagy akár tejről. Az ovo-vegetáriánus tojást eszik ugyan, de tejet és húst nem, a lakto-vegetáriánus embernél viszont éppen, hogy a tej igen, a tojás (és persze a hús) azonban nem szerepel a menüsoron. Vannak még ovo-lakto vegetáriánusok, akiknek tojást és tejet is feltálalhatunk, ám húst semmiképp.
Kísérletek bizonyították, hogy a vegetáriánusok többet mozognak, és úgy általában jobb kondíciójukból kifolyólag nagyobb gyalogtúrákra képesek, mint húsevő társaik. Ennek ellenére azonban az orvosok leginkább a változatos táplálkozást javasolják. Lehet egészségesen étkezni hússal is, csak körültekintően kell megválasztanunk, mit eszünk. Ha azonban lelki indíttatásból váltunk vegetáriánus életmódra (ahogyan G. B. Shaw), mert nem akarjuk felfalni a barátainkat ebédre, ügyelnünk kell a fehérjék és vitaminok bevitelére. Kalciumot például spenót, mandula vagy narancs által vihetünk be, de erre a célra tökéletesen megfelel a tökmag is. Sok B12-vitamint tartalmaz a tojás, de ha valaki száműzné a tojást a hűtőszekrényéből, javasolt helyette a káposzta – ennek is magas a B12-vitamintartalma. A D-vitaminkészletünket legegyszerűbben a mértékkel történő napozással pótolhatjuk. És végül a vas: ajánlott a banán és a cékla fogyasztása, ezekben rengeteg vas található.
Létezik egy irányzat, aminek követői zöldséget sem esznek – vagyis nem mindet. A szintén ősi indiai eredetű dzsainizmus követői semmilyen táplálékot nem vesznek magukhoz, aminek az élete árán kellene a tányérjukra kerülnie. Ilyen például a répa kihúzása a földből, viszont az alma leszakítása nem számít annak, mert ezzel nem ölik meg magát a növényt: a fa él, virul és tovább terem. A dzsainistáknak több pontból álló fogadalmuk van, az első fogadalom vonatkozik az evésre.
Ez korántsem azt jelenti, hogy szégyenkeznie kellene annak, aki húst eszik. Az élet körforgása ezer évek óta úgy áll fenn, hogy a vadász megeszi a prédáját, legyen szó egy oroszlánról és egy gazelláról, vagy egy emberről és egy csirkéről. Sokan nem tudnak vagy nem akarnak lemondania húsról, de miért tennék? Léteznek húsevők és léteznek vegetáriánusok. Amíg, ha nem is értenek egyet a másik véleményével, de elfogadják azt, nem zökken ki az élet rendje sem.
foto: pinterest
Forrás: Publicer.hu
