A Türr István Gazdasági Szakközépiskola diákjainak döntése alapján március harmadik hetének tanára Jakabné Bényei Erika, aki magyart és németet tanít ebben a bajai szakközépiskolában. Az idei, 2014/2015-ös tanévben egy ballagó osztályt tudhat magáénak, erről is kérdeztem őt a vele készült interjúban.
Ön szerint lehet a tanári pálya csak egy munka és nem hivatás? Lehet ezt évtizedeken át végezni csak munkaként, és nem gondolni rá hivatásként, életcélként?
Valóban igaz, hogy a tanítást nem lehet csak munkaként, az iskolát pedig kizárólag munkahelyként kezelni. Úgy gondolom, hogy egy tanár gondolatban sohasem lehet teljesen szabad, hisz mindig „agyalunk” valamin, ami az iskolával kapcsolatos. Vonatkozhat ez a tanórák tervezésére, a diákok kéréseinek, kérdéseinek észben tartására, a velük kapcsolatos problémák megoldására, információk közvetítésére.
Mint minden ember magánéletében, Önnek is lehetnek lejtők benne. Hogyan tudja kezelni az életében meglévő negatív érzelmi behatásokat, amikor éppen az iskolában van, egy osztállyal szemben áll, és éppen tanítania kell?
Szerencsére kiegyensúlyozott családi hátteret tudhatok magam mögött. Nem emlékszem olyan esetre, amikor magánéleti problémák nehezítették volna meg számomra a tanítást. Fordítva viszont annál inkább: az iskolai történések sokszor otthon sem hagynak nyugodni, ilyenkor otthon nem mindjárt tudok átváltani „anya, ill. feleség “üzemmódba”.
Ön a magyar mellett németet is oktat. Jobban kedvelik a diákok a németet, mint az angolt? Mi lehet az oka ennek?
Hogy melyik nyelvet kedvelik jobban, arra a kérdésre nehéz válaszolni. Az idegen nyelv választásában nagy szerepet játszik a családi indíttatás is. Sokszor azt tapasztalom, hogy a – jó értelemben véve – konzervatívabb értékrendet képviselő családok gyerekei választják a német nyelvet. Gonosz vagyok, ha azt állítom, hogy velük kevesebb is a magatartásbeli probléma? Egyébként úgy gondolom, hogy akik választják, azok szívesen is tanulják a német nyelvet.
Mely volt a legnehezebb szituáció a tanári pályafutása során, amelyet meg kellett oldania?
Szomorú dolog szembesülni azzal, hogy egyre több az olyan tanuló, aki olyan családban nevelkedik, ahol nem kapja meg azt a biztonságérzetet, ami minden gyereknek „járna”. Rossz, ha csak meghallgatni, de ténylegesen „tenni” nem lehet.
Mi okozhatja a legnagyobb örömet egy tanár életében?
Az olcsó népszerűségre való törekvés nem szabad, hogy célja legyen egy pedagógusnak. Nem is gondolom, hogy valaha is erre törekedtem volna. Szerintem örömet elsősorban az okoz, ha tanári szerepben „emberségből” sem vizsgázunk rosszul, illetve ha szakmailag is nyújtani tudjuk a diákoknak azt, ami szaktanárként a feladatunk.
Mi volt a legnagyobb eddigi elismerés a tanári pályafutása során?
Szerintem a tanárként nyújtott teljesítmény mérése nagyon nehéz feladat, hisz ”objektív mutatók” aligha léteznek. Számomra a legnagyobb elismerés, ha a diákok évek múlva se mondják azt, hogy hiábavaló vagy haszontalan lett volna, ami az órákon történt…
Milyen érzések tombolnak egy tanárban érettségi után, amikor el kell búcsúznia az osztályától? Miket él át egy osztályfőnök ilyenkor?
Ambivalens. Az, hogy egy feladatot közösen végeztünk el, hogy egy bizonyos célhoz közösen jutottunk el, jó érzés. Az, hogy én maradok, ők pedig mennek, furcsa érzés. Úgy gondolom, hogy a dolgok véglegessége mindig csak később tudatosul az emberben.
Mi a legfontosabb üzenet, amit egy ballagó osztálynak át lehet adni?
Kívánom mindenkinek, hogy találja meg az életében a hozzá leginkább illő feladatot, munkakört, melyben örömét leli és hasznosnak érzi magát, valamint a magánéletben is boldog legyen.
