A mi drága egyetlen Andrisunk május 16-án a húszas éveibe lépett! Többé nem mondogathatja, hogy ő milyen fiatal, mi pedig már kiöregedtünk…egy igazi kincs az egyetlen fiunk, igaz? Minden esetre üdvözlünk a 20’s-ok klubjában! Ne izgulj, nincs már olyan messze az a 30. 🙂
Ég benne a fiatalság tüze, annyira, hogy még a szülinapján is dolgozott, tudom, mert vele töltöttem a napot. Nem bánta egy pillanatig sem, de a szülinapjáról nem szabad megfeledkezni, mert az az a nap, amikor az Andris nélküli világ Andrisos világgá vált, és ezt többen ajándékokkal ünnepeltük meg.
Az egyik legjobb érzés, amikor az ajándéknak, amit adtál, ennyire örül valaki! Nézzétek, milyen aranyosan játszik a vezeték nélküli egerével. Még nem szokta meg, de hamarosan rá fog jönni, hogy igazából óriási szüksége volt rá, és többi nem fog tudni élni nélküle!
Egy olyan elfoglalt és feledékeny embernek, mint Andris, okvetlenül szüksége van egy naptárra. Eszti kolléganőnk meg is ajándékozta őt ezzel a gyönyörűséges darabbal.
Van a környékünkön egy péksüteményeket árusító hely. Ennek az információnak csak azért van jelentősége, mert Andris ott talált rá álmai pizzájára! Szinte minden nap vesz egy szeletet, és úgy babusgatja, becézgeti, mintha a gyereke lenne. Kicsit már émelyítő is ez a túláradó szeretet egy étel iránt. Félreértés ne essék, az egyik legnagyobb gasztronauta vagyok, akit a hátán hordott a Föld, de ez már nekem is durva. 🙂 Na erről beszéltem…
