Mire cuppannak rá a leginkább a mai tizen- és huszonévesek, tehát Ti, kedves olvasóink, és mi, a Középsuli.hu szerkesztői is egyébként, vagyis mi az, ami teljesen el tud minket varázsolni? Vajon melyek lehetnek azok a tényezők, amelyek a felnövekvő és fiatal generációt leginkább befolyásolják? Szokol Martinnal, a Noizz.hu főszerkesztőjével beszélgettünk erről mint huszonéves a huszonévessel.
Természetesen a legfontosabb a szórakozás, hiszen mi, fiatalok, huszon- és tizenévesek a legtöbb időnket azzal töltjük, hogy kiéljük vágyainkat, kreativitásunkat, megvalósítsuk önmagunkat mind a tanulás, mind a munka és természetesen mind magánélet terén. Ezzel szemben egy 2016-os ifjúságkutatás, az “Ezek a magyar fiatalok!” című kutatás szerint minket, 15 és 29 év közöttieket a közélet nem nagyon mozgat meg: mindösszesen 25% mondta azt nyolcezer, személyesen megkérdezett személy közül, hogy bármilyen közéleti szervezethez csatlakozott volna. A kutatás egy másik felméréséből pedig az derült ki, hogy csupán hat százalékunknál kerülnek elő rendszeresen a közéleti témák egy-egy baráti beszélgetésben, a válaszadók 35%-a pedig azt felelte erre a kérdésre, hogy sosem beszélnek ilyesmiről.
Szokol Martin, a Noizz.hu főszerkesztője szerint főként az lehet a gond, hogy a közéletet sokszor összekeverik a fiatalok a politikával, egyszerűen azonnal arra asszociálnak, ha a közélet szót meghallják, s ők bizony ebből szeretnének minél inkább kimaradni. Nemcsak azért, mert ők nem akarnak politikát az életükbe, de azért sem kíváncsiak rá, mert a legtöbben úgy gondolhatják, hogy a politika sem kíváncsi rájuk.
“Persze a közélet azon részei, mint például az elvándorlás vagy a közlekedéssel kapcsolatos botrányok, érdekli még a tizenéveseket is””
– mondja Szokol Martin.
Ezt az önmegvalósítás dolgot pedig már a cikk elején is emlegettem. Önmegvalósítás. Szerintem pedig, ha a közélet egyet jelenthet a politikával a fiatalok szemében, akkor az önmegvalósítás pedig számukra összefonatható a hírnévvel. Manapság már annyian akarnak sztárok lenni, hogy a Duna folyását lehetne leállítani a sztárrá válni akaró egyénekkel.
Ma azonban már kevesebben vannak azok, akik a televízióban keresnék a sztárrá válási lehetőséget, ugyanis kevesebben vannak azok is, akik egyáltalán bíznak a tévés sztárokban. Sőt, sokkal inkább az interneté, azon belül is a YouTube-é a világ.
Szokol Martin, a Noizz.hu főszerkesztője azt mondja, hogy szerinte egy netes ismertségnek nagyobb a hitelessége, a tévéseknél pedig inkább az imidzsrombolás folyik. A főszerkesztő azt is kiemeli még pozitívumként az internetes ismertségeknél, hogy szerinte ők a közösségi oldalak vívmányai által sokkal inkább elérhetőek, szinte testközelből is, a közönség számára, és ezért is sokkal vonzóbb választásként tekint a fiatalság egy YouTube-videósra vagy Instagram-celebre, mint egy-egy kereskedelmi csatorna sztárjaira, akivel szinte soha az életben nem tud beszélgetni vagy találkozni.
Ez egyébként egyáltalán nem egy magyarországi különcködés, a nyugat-európai országokban vagy a tengerentúlon is elő-előkerül a netes versus tévés ismertség kérdése. Néhány észak- és nyugat-európai vagy tengerentúli országból jövők már olyan sztárokká képezték ki magukat az interneten, hogy akár húsz-, harminc- vagy akár ötvenmilliós követőtáboruk is van.
De vajon mennyire sikerült nekünk, magyar fiataloknak hozzáidomulnunk a külföldi szokásokhoz nemcsak a sztárság terén, hanem mindenféle más oldalról is?
Erről is szót ejtettünk az interjúnk során a Noizz.hu főszerkesztőjével, aki azt mondja, hogy elindult egy bizonyos folyamat, habár a szakadékot nem sikerült még teljesen áthidalni, aminek egyébként egyik fő oka a magyar családok anyagi nehézségei.
A technika fejlődésével ráadásul nemcsak földrajzi szakadék állt elő, hanem egy időbeli is: sokan úgy vélik, hogy az elmúlt pár évben sokkal többet fejlődött a technika, mint az azt megelőző nagyjából száz évben, ez pedig bizony generációs lyukat váj szülő és gyermek közé.
Megkérdeztük Szokol Martint, hogy erről ő hogyan vélekedik. Válaszában kifejtette, hogy véleménye szerint a mai szülők már eléggé befogadók és naprakészek, lépést tudnak tartani az újításokkal. Sőt, nem ez az első két generáció, akik között némi súrlódás keletkezhet a technika előrehaladása miatt: már a szüleink is használtak nagy nyomógombos telefont, ami a nagyszüleinknél nem volt meg, így valamennyire ők is át tudják érezni azt, hogy milyen az, amikor mi, huszon- és tizenévesek csúsztatjuk az ujjainkat az okostelefonjainkon. Sőt, vannak olyan szülők is, akik ezt a szokást már lemásolták rólunk.
