Legútóbb már olvashattatok a Globoport fotós kollégájának, Konkoly-Thege Györgynek Beninben eltöltött élményeiről, de íme, már itt is van az utazási élmény második része, méghozzá újabb izgalmas fotókkal.
“Tíz napos benini utam során – mint azt az úti beszámoló első részében leírtam – bejártam az ország déli, tengerparti sávját. Most az ország északi részébe tett kirándulásomról írok, ami több napig tartott.
Abomey történelmi város Beninben, az ország egyetlen világörökségi helyszíne – 1985 óta. A könyvemből kinézett szállás – A La Lune – nagyon bejött. A szobám felejthető volt, de a kert az nagyon tetszett. Tele volt szobrokkal és maszkokkal (ez utóbbiak a fákra vannak felkötve), sőt voltak élő aligátorok és egy pulyka is. Természetesen volt több boltjuk is, és abból is láttam, hogy itt komoly munka folyik, hogy egyik reggel épp elvittek teherautóval egy közel életnagyságú elefánt faragást.”
“Egy motoros taxis vitt végig a városon. Első utunk egy kis falu volt, ahol a vudu szokásokból kaptam kis ízelítőt .A vudu pap szertartása, és a kis falu élete nagyon érdekes volt. A vudu itt elismert vallás, ami békésen együtt él a muzulmán és keresztény hittel. Később elmentünk egy fétis piacra is ahol a vudu szertartások „eszközeit” árulják. Vannak itt állati koponyák, csontvázak,madár tetemek. Mindegyik más rontás elűzésére (vagy éppen rontásra) szolgál ebben a helyi vallásban.”
“Abomey korábban a Dahomey királyság egykori fővárosa volt. Az 1600-as évek közepén épült paloták egy része leégett, de ami megmaradt az nagyon érdekes. A fő látványosság a két palotában elhelyezett Történeti múzeum. Itt láthatóak többek közt szőnyegek, de például Ghezó király (1818-1856 között uralkodott) trónja is, melynek lábai négy (ellenséges) koponyán állnak.
Abomeyből tovább utaztam északra Natitingou-ba. Aludtam egyet ebben a nem túl izgalmas városba, majd mentem is tovább Boukombé-be, ahol somba házakat nézegettem. Itt szintén motorral vittek körbe, és így többet láttam ezekből az erődszerű, kis ablakos, jórészt agyagból készített épületekből. Az alsó szinten általában élőállatokat tartottak és feljebb voltak a lakóterek.
Elmentem a híres Boukombé-i piacra, ami kicsit csalódás volt, mert színesebbeket láttam máshol, de így is érdekes befejezése volt Benin északi felében tett utamnak.”
“Megszerettem Benint. Nagyon szívesen visszamennék, nem csak ide, hanem a szomszédos Togóba is ami, ahogy utánanéztem szintén izgalmas ország.”
Konkoly-Thege György korábbi beszámolóját Beninről
IDE
kattintva érheted el.
Fotók/forrás: Konkoly-Thege György
