Sokan idegenkednek tőle, mások a vízparton fanyalodnak rá, másoknak meg a világ legtermészetesebb dolga a tamponhasználat. A legtöbben viszont bele sem gondolnak, ez a hasznos kis eszköz honnan ered.
Mindig is küzdöttek a szivárgó folyadékkal a nők. Az ókori egyiptomiak puha papiruszt, a görögök muszlinba csavart fadarabot, a rómaiak gyapjú tampont és betétet használtak. A középkorban pamutlabdákat készítettek erre a célra.
A világ különböző területein is eltértek a módszerek. Afrikában például puha füvet használtak, de máshol mohát, páfránylevelet, vagy állatbőrt is bevetettek.
Az ókoriak tamponja egyébként több funkciós volt. Az egyiptomiakról tudjuk, hogy a papiruszt óvszerként is használták, miután mézből és akácból készült főzetbe áztatták.
A mai tamponok kifejlesztésében nagy lépést jelentett az I. világháború. A francia ápolónők felfigyeltek a cellulóz kötszer nedvszívó képességére, és a nehéz napokon is kipróbálták.
A nagy áttörés 1929-ben következett. Ekkor fejlesztette ki az első applikátorral felhelyezhető tampont Earle Haas.
Sikerre azonban nem ő, hanem egy német bevándorló, Gertrude Tendrich vitte. Miután a fejlesztőtől megvette a szabadalmat, megalapította a Tampax céget 1933-ban. A kezdetekkor otthonában varrógéppel készítette a terméket.
Már az űrbe is eljutott a tampon. Az első amerikai űrhajósnő, Sally Ride felszerelésében kapott helyet 1983-ban.
Ma már a nők 70 százaléka használ tampont. A Huffington Post számításai szerint ez évente 240 darabot jelent. Ha átlagosan egy nő 38 éven át menstruál, akkor összesen akár 10.000 darabra is szüksége lehet.
