Az ember kamaszként gyakran érzi úgy, hogy a szülőkkel csak a baj van: mindenbe bele akarnak szólni, semmivel sem értenek egyet, amit csinálni szeretnél, eltiltanak azoktól az emberektől vagy dolgoktól, akik/amik számodra fontosak… De mindez semmi ahhoz képest, hogy akár az egész életedet is képesek a feje tetejére állítani azzal, hogy közlik, elválnak egymástól.
Persze félreértés ne essék, nem szánt szándékkal teszik mindezt, hogy neked ártsanak vele. Nekik is minden joguk megvan a boldogsághoz, és ha úgy érzik, ez a férjükkel/feleségükkel már nem megy tovább, akkor érthető, hogy megpróbálják külön utakon. Ugyanakkor, nekik legalább van beleszólásuk, hatásuk az adott helyzet alakulására, hiszen ők hozták ezt létre, míg te csak a passzív elszenvedője vagy a történteknek, akit sokszor meg sem kérdeznek, hogy mit szólsz mindehhez. Pedig ha elválnak a szüleid, hirtelen egy sor olyan változással találod szembe magad, amihez kénytelen vagy alkalmazkodni.
1. A családod a korábban megszokott formában megszűnik létezni. Amióta az eszedet tudod, természetes volt, hogy van egy anyukád és egy apukád, akik együtt élnek, együtt nevelnek téged, veled (és a testvéreiddel, ha vannak) együtt alkotnak egy családot, és most mindez hirtelen szétesik. Újra kell definiálnod valamit, ami a születésedtől fogva természetes és evidens volt számodra.
2. Belekerülhetsz a döntőbíró szerepébe. Szerencsés esetben erre nem kerül sor, de sajnos gyakran megesik, hogy mindkét szülőd neked panaszkodik és szidja a másikat, és mindketten szeretnék, ha az ő pártjukra állnál a másikkal szemben. Lehetetlen helyzet, mert nagyon nehéz mindkettejükkel megértőnek lenned úgy, hogy közben ne azt érezd, elárulod a másikat. Ráadásul, sokszor konkrét döntéshelyzetbe hoznak, amikor választanod kell kettejük közül, például, hogy kivel szeretnél lakni.
Kata (16) „Egyedüli gyerekként egyszerűen úgy éreztem két éve, a szüleim válásakor, hogy szétszakadok. Ha anyámnál voltam, akkor állandóan azt kellett hallgatnom, hogy milyen megbízhatatlan, felelőtlen és gyerekes az apám, ha pedig az apámnál, akkor azt, hogy milyen elviselhetetlen és idegbeteg az anyám… Amint megpróbáltam valamelyiküket megvédeni, akkor megkaptam, hogy miért állok az ő pártjára… Azóta valamennyire javult a helyzet, de messze nem az igazi, mert most meg egyszerűen nem hajlandóak beszélni se egymásról.”
3. El kell költöznöd otthonról, vagy akár még iskolát is váltanod. Persze ez sem mindig történik így, de a válás következtében sokszor előfordul, hogy a közös otthonotokat eladják a szüleid, és mindketten vesznek egy újat, vagy, hogy az a szülőd, akivel te élni fogsz, költözik külön. És ezzel együtt járhat az is, hogy új suliba kell járnod, új közegbe kell beilleszkedned és új barátságokat kialakítanod.
4. Állandó jogi hercehurcák kezdődnek az anyagiak és az elhelyezés körül. Egyrészt a közös vagyon körül is mehet egy folyamatos csatározás a szüleid között, amit nem túl kellemes hallgatni, de főleg a láthatás kérdése az, ami téged is érint: mikor, mennyi ideig, milyen gyakran legyél egyik vagy másik szülődnél.
5. Előbb-utóbb valamelyik, de akár mindkét szülőd új párkapcsolatot alakíthat ki. Meg kell tanulnod elfogadni, hogy egy új nő/férfi lépett valamelyik szülőd életébe, és neked alkalmazkodnod kell hozzá(juk). Tovább árnyalhatja a képet, ha gyereke is van a „mostohának”, különösen, ha hozzád hasonló korú.
A kívülről eredő konfliktusok mellett azonban belül is sok negatív érzéssel kell megküzdened:
6. Eláraszthatnak a negatív érzések. A válással együtt járó folyamatos feszültség mellett a legváltozatosabb érzelmek önthetnek el: lehetsz dühös a szüleidre, amiért ezt tették veled, szoronghatsz amiatt, hogy mit hoz a jövő, és persze a kedvetlenség, motiválatlanság, szomorúság is mindennapos társaddá válhat. Ezek az érzések pedig a legváratlanabb pillanatokban törhetnek rád, eláraszthatnak, és egymást váltogathatják.
Zita (19) „Mindig is nagyon apás voltam, úgyhogy teljesen szétestem, amikor az apám elköltözött tőlünk, és csak két hetente egyszer láthattam. Hol rá haragudtam, hol az anyámra voltam mérges, de leginkább az egész világot utáltam, amiért ez megtörtént. Órákig csak hevertem az ágyban és nem volt kedvem semmihez… a szüleim már azt hitték, depressziós lettem.”
7. Bűntudat és lelkiismeret-furdalás gyötörhet. Főleg kisebb gyerekekre jellemző, de nagyobb korban sem ritka, hogy magadat hibáztatod, azért, ami történt. Hátha valahogy meg tudtad volna akadályozni a válást; mi van, ha valamit tehettél volna, hogy megmentsd a kapcsolatukat…?
8. Szégyellheted a történteket mások előtt, titkolózhatsz is a megváltozott helyzettel kapcsolatban. Ha azt tapasztalod, hogy szétesik a családod, elhagy valamelyik szülőd, és minden megváltozik körülötted, az is egy természetes reakció, hogy minden lehetséges módon próbálod fenntartani a látszatot mások előtt, mintha mi sem történt volna. Az sem meglepő, ha hirtelen azon kapod magad, hogy hevesen irigykedni kezdesz másokra, akiknek „normális” családjuk van.
9. Nehezedre eshet a koncentráció és emiatt leromolhatnak a tanulmányi eredményeid.Ebben e helyzetben nem csoda, ha képtelen vagy figyelni az órákon és otthon sem az az elsődleges szempont, hogy felkészülj a másnapi dolgozatra, vagy felelésre.
10. Megviselhet, hogy tartósan szomorúnak és magányosnak látod valamelyik szülődet. Ha nem kölcsönös megegyezésen alapul a válás, akkor az egyik szülőd magába roskadhat, elárulva és elhagyatva érezheti magát, és sokáig nagyon haragudhat a másik szülődre. Ilyenkor könnyen egy olyan szerepben találod magad, amiben neked kell a felnőttnek lenned, vigasztalnod őt és tartani benne a lelket.
Azonban a megváltozott helyzethez általában egy idő után hozzá szokik az ember, miközben lecsillapodnak az indulatok, és kialakul az új felállás a családon belül. Nem lesz egyszerű, és sosem lesz olyan már, mint a válás előtt volt, de hosszú távon akár még jól is végződhet a dolog, hiszen talán a szüleidet így újra boldognak, és kiegyensúlyozottnak láthatod.
(kép: http://www.kingspells.com/)
