A magyar szinkron méltán híres, rengeteg tehetséges színész, rendező és hangmérnök van a szakmában, akik nélkül nem valósulhatnak meg azok a filmek, amiket még jobban szeretünk magyarul hallgatni, mint eredeti nyelven. A közönség már csak a rengeteg munka gyümölcsét hallhatja a mozikban és a tévében, de sokan nem is gondolnák, hogy hogyan is zajlik a felvétel, és mik vannak a háttérben.
A technika fejlődése
Amikor még nem voltak olyan fejlett a számítógépes technológiák, már akkor is készültek szinkronizált filmek. Ekkor viszont még nem volt fülhallgató, ami valljuk be, erőteljesen megkönnyíti a munkát, és csakis a szövegkönyvet, és a monitoron futó filmet láthatta a színész. Sokszor meg kellett nézni a jelenetet, ráolvasni a szöveget, elpróbálni még úgy, hogy hallották az eredetit. Amikor a felvételre került a sor, akkor már fejből mondva a szöveget, a rendező utasításaira és a szereplő száját figyelve mondták rá a mondatokat a karakterre. Ma már a fejhallgató természetesen megkönnyíti és meg is gyorsítja a munkát.
Maga a film
Nagyon sokan meglepődnek, amikor megtudják, hogy előre nem látják a színészek a filmet. Ha nagyon bonyolult a film, és a karakter megformálása, akkor van rá példa, de ez elég ritka. Sem pedig utána, egyben az eredményt, csak ha szeretnék, akkor megnézik, már a tv-ben, vagy moziban. Van arra is példa, hogy bizonyos jogok miatt, vízjelezve dolgoznak a filmmel, vagy még nincs teljesen kész, például ha animációról van szó, még nem teljes a kép színezése.
Sokszor nem is lehet tudni, hogy mi is a munka, amire kimegy a színész, hanem ott helyben, a stúdióban tudja meg, hogy mi is a karakter és a film cselekménye, a rendező segítségével.
Szöveg
Az egyik legmeghatározóbb alapja egy jó filmnek a jó szöveg. Nem is gondolnánk, hogy mennyi is múlik rajta. Fontos, hogy teljesen jól stimmeljen az eredeti szájmozgásra a magyar szöveg. Ez nem egyszerű, mivel nem csak a hosszát kell nézni, hogy akkor legyen vége a mondatnak, amikor becsukja a száját a karakter, hanem hogy a mondatokon belüli törések is jó helyen legyenek, ne változzon magyartalanná tőle a szöveg. A szövegnek tükröznie kell, hogy az adott film milyen korszakban játszódik, milyenek a karakterek, milyen a film hangulata.
Verseny az idővel
Sajnos a mai rohanó világban semmire sincs elég idő. Határidők mindenhol, a színészeket le kell egyeztetni, a filmnek ekkorra kell kész lennie, meg kell vágni, le kell adni. A film fel van osztva kis részekre, amik kb. 1 percesek és ezeket hívják tekercseknek. Tekercsenként haladva veszik fel a filmet, és ezeket a tekercseket az esetek nagy részében nincs idő sokszor megnézni, többször elpróbálni. Rögtön átveszi a színész a rész hangulatát, a karaktere játékát, és már megy is a felvétel. Ha valami hiba történik, „belebakizik” a színész a szövegbe, vagy kimarad egy nevetés, akkor újra kell venni a tekercset.
Kifejezések
Sok kifejezéssel találkozhatunk a szinkronban, amiket elsőre nem is tudnánk, hogy mit jelentenek. Ilyen például a fent említett tekercs, de a krumplit hallva sem az ehető jut a színészek eszébe, hanem az a lap, amin fel van tüntetve, hogy az adott filmben hol és hány tekercse van a karakternek. De vannak olyan kifejezések is, amik nagy segítséget jelentenek a munkában, ha a szövegben benne vannak. Ilyen a „kk”: képen kívül beszél a szereplő, azaz csak a hangját hallhatjuk, de a képen nincs ott a karakter, de ha „kkk” akkor csak képen kívül kezd, vagyis a szöveg végére látnunk kell a karaktert. A „hát” a háttal, vagyis nem látszik a szája, így ha véletlenül hosszabb, vagy rövidebb a szöveg, és nem zavaróan, akkor nem kell feltétlenül hosszítani vagy rövidíteni rajta, hiszen nem látszik.
Összességében a szinkronizálás egy nagyon összetett folyamat, sok dologra kell egyszerre odafigyelni, és nem csak a színész az, akitől függ a film sikere. Az egész csapat, a fordítótól át a rendezőig, a hangmérnökig, vágóig és gyártásvezetőig rengeteg ember munkája az, ami egy fantasztikus végeredményt hozhat a közönségnek.
