Magyarország két népszerű magyar folytatásos sorozata, az 1998 októbere óta képernyőn lévő Barátok közt és a néhány év múlva, 2005 januárjától a szomszédos csatornán megjelent Jóban rosszban emberek százezreit és együttesen millióit teszi a tévé elé nap mint nap. De miért?
1. Ha negatívumról van szó, jobban érdekel mások élete
Bizony mindannyiunk rendelkezik azzal az emberi tulajdonsággal, hogy alapvetően a másik kertjében jobban szeretünk dolgozni, mint a sajátunkban kapirgálni. Szeretjük tudni a pletykákat, még akkor is, ha aztán azt mondjuk, hogy “rossz tudni, amit tudok”, meg “ezt nem akartam tudni”. Dehogynem akartam. Ez az emberi természet alaptörvénye. Mindent tudni akarunk.
2. Meg is akarjuk osztani másokkal azokat, amiket megtudtunk
Ez is egy oka annak, hogy nézzük ezeket a sorozatokat. Egyszerűen, ha nincs beszédtéma éppen, hogy Jani a suliban akkorát nyalt, hogy a padló is kettérepedt vagy bármi, akkor jöhet az, hogy Gizi mackójával mi van, vagy éppen hány atombombát robbantottak a Csillagvirág Klinikán. Ha elfogytak a sztorik, mindig jó beszédtéma e sorozatokat felhozni. Mivel elég sokan nézik, így nagyobb az esélye, hogy a másik is nézi, mint például egy olyan argentin szappanoperát, amit szintén mindenki néz, csak éppen azt valamiért kevésbé vallják be az emberek. Én is néztem Csacska angyalt, amikor tíz voltam, na!
3. Jóleső érzés a nap végén mások baját nézni
Nem csak azért nézzük ezeket a sorozatokat, mert másokkal kibeszélhetjük a cselekményt, azaz jó beszédtéma, illetve nemcsak az motivál minket, hogy tudjunk mindent a másikról, mert ilyen a természetünk, de az is igaz, hogy annyi gondunk és bajunk van, ráadásul naponta jön, néha csőstül, néha egy-kettő, hogy tök jó érzés elfeledkezni ezekről, és nézni, ahogyan mások szenvednek. Abban az időben, amíg a sorozat része tart, nem kell azon gondolkozni, hogy nekünk mi a bajunk éppen.
4. Mert legalább van realitása
Ezeket leginkább magyaroknak találják ki. Tehát ránk szabják az egész cselekményt éppen azért, hogy a fenti három okot nem tudatosan, de megtalálja magában mindenki. Éppen ezzel csalják az embert a tévé elé. Oké, most kérdezheted, hogy hol a francban volt már Magyarországon terrortámadás egy kórházban?! De olyat már láttunk, hogy valaki összefeküdt mindenkivel, nem? Zsófi karaktere ismerős egy ismert sorozatból? Az amerikai sorozatoknak általában magyar realitása nem sok van, az pont más okokból lesz kedvező számunkra, de az már egy másik cikk témája lehet. Az argentin sorozatok pedig? Nos, azok meg megint másért lesznek kedvezőek a számunkra. Éppen az ellentéte a magyar teleregényeknek.
5. Tanácsokat is osztogat
Akárhogy is nézzük, azért is nézzük, mert szeretnénk a bajunk megoldására praktikákat elsajátítatni. Mivel a négyes pontban említett “legalább van realitása” gondolat teljesül, így könnyebb ihletet meríteni, a saját kis életünkre levetíteni a megoldásokat is. Könnyebb, mint például a Csacska angyalt például venni, amiben elültet egy fát a csajszi, ami megóvja őt mindentől.
6. Szeretünk szeretni is
Nemcsak a rossz szándék és a saját érdekünk miatt nézzük mi ezeket a sorozatot persze. Szeretünk mi embereket szeretni is, és ez így van a sorozatbeli szereplőkkel is. Sokszor azonosítjuk be a szereplőket a karakterekkel, és az archoz a karaktert társítjuk, de a lényeg, hogy mindkettőt szeretjük. Általában olyan karaktert osztanak egy színészre, amellyel tud azonosulni, tehát önmagában is felfedezhet hasonló tulajdonságokat a színész, így nem ház, ha neked Bözsi mama az utcán is Bözsi mama. Ja, és nem, még mielőtt valaki félreértené, nem arra gondolok, hogy a gonosz karaktereket gonosz emberek játsszák.
Borítókép: Nagydöntés.blog.hu
