Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Ám, ahogy azt az első spekulációs buborék kipukkadása is mutatja, rossz befektető igen.
A globális piac korában jóformán nem telik el úgy nap, hogy ne hallanánk arról, hogy egy újabb, emberek millióinak életét tönkretevő spekulációs buborék készül kipukkadni. Azt azonban kevesen tudják, hogy az első, feljegyzett, végül krachot okozó hisztéria pár meseszép virág miatt tört ki.
Annak ellenére, hogy az Európában valamikor a XVI. Század közepén, Ogier Ghiselin de Busbecq, I. Ferdinánd német-római császár és magyar király nagykövetének jóvoltából felbukkanó tulipán egyből lenyűgözte a virágok szerelmeseit, csak csigalassúsággal terjedt el a kontinensen. Ennek oka borsos árában volt keresendő, mert egy kincsnek számító hagymáért valóságos vagyonokat fizettek azok a krőzusi gazdagságban élő nemesek és módos polgárok, akik megengedhették maguknak, hogy kertjüket a legkülönlegesebb ritkaságokkal ékesítsék. Mai szemmel nézve kész csodának tekinthetjük, hogy csupán 1633-ban jutott eszébe egy élelmes kereskedőnek, hogy tőzsdére vigye a tulipánt, pontosabban, annak a magból 7-12 év alatt kifejlődő hagymáját, de ettől kezdve nem volt megállás.
A gazdagok és hatalmasok, akik korábban a látványáért szerették kedvencüket, nem tudtak ellenállni a könnyű pénz ígéretének, ezért egyre-másra kötötték az árat feljebb és feljebb srófoló határidős szerződéseket. Mivel a század gazdasága alapjaiban tért el a miénktől, nehéz pontosan megbecsülni, hogy mekkora összegek is cseréltek tulajdonost, de az arányokat jól érzékelteti, hogy a Semper Augustus-nak keresztelt fajta egy példányáért 5500 guldent adott ki egy spekuláns. Ezért pedig egy korabeli lista alapján akár kilencvenegy, mívesen megmunkált ezüstkupát, netán negyvenöt jó súlyban lévő ökröt, esetleg közel negyvenezer liter bort, vagy 1632 hektoliter sört is megvásárolhatott volna.
Leszögezhetjük tehát, hogy horribilis, minden üzletember fantáziáját megmozgató, sőt, egy egész család anyagi jólétét biztosító summáról beszélhetünk, csupán egyetlen hagymáért. Ezért a tulipán-láz vége felé megesett, hogy egy hagymán huszonnégy kurta óra leforgása alatt tízszer is sikeresen túladtak. Ám, ahogy azt józan ésszel is sejteni lehetett, a mesés növekedés nem tarthatott a végtelenségig. Ezért, amikor 1637 februárjában Haarlem városában elhalasztottak egy árverést, mivel a dühöngő pestis miatt senki sem mert nyilvános helyen megjelenni, a piac összeomlott és a növények ára a töredékére esett vissza.
Hogy pontosan hány embert is tettek tönkre a változatos színű, pompás tulipánok, abban még a szakemberek között sincs egyetértés. Akad, aki szerint egy, az egész országot megrázó tragédiáról beszélhetünk, míg mások épp ellenkezőleg, amellett kardoskodnak, hogy egyes adatokból és feljegyzésekből arra lehet következtetni, hogy alig páran égették meg magukat, mivel a kutatók teljesen félreértelmezik az adatokat és sosem érdeklődtek annyian a hagymák iránt, mint ahogy azt egyesek szeretnék hinni. Hogy mi az igazság, arról a mai napig hosszú és igen érdekes viták folynak, a tény azonban tény marad: ha valami túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, ajánlott gyanakondunk.
G.K.
