Az irodalom elvont, unalmas, nem életszerű, sosem jönne veled szemben az utcán. Íme, egy galériányi cáfolat az előző mondatra, mert ami időtlen-időkig érvényes, androidon is elfuthat.
Az alábbi galéria a modern kommunikáció köntösébe öltözteti a magyar irodalom gyöngyszemeit. A címek linkek a teljes művekre, melyeket érdemes szemügyre venni, ugyanis a képi humor – nem képes – teljesen fedni azt a mentális táplálékot, amit egy-egy vers önmagában rejthet.
Petőfi Sándor- Reszket a bokor, mert…
Az ismeretlen ismerős, aki rád ír Messengeren.
József Attila – Születésnapomra
(+/- e kávéházi szegleten)
Radnóti Miklós – Nem tudhatom
Tóth Árpád – Álarcosan
Arany János – Családi kör
József Attila – Thomas Mann üdvözlése
“igy nem szökik rá hirtelen az éj”
Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség
Lenne mit megbeszélni József Attilával- A Dunánál
Illyés Gyula – Óda a törvényhozóhoz
és aki elől egy “látta” pipa sem bújhat el: Babits Mihály – Jónás könyve
(-Ajaj, én visszaírnék neki.)
Radnóti Miklós – Nem tudhatom
“Hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én”
A humor vonzó könnyedségén átlépve arra kell figyelmesnek lenned, hogy amit olvasol a könyvekben, sokszor megegyezik azzal, amit belül átélsz.
Ha őszinteséget vársz:
“nem bírok szavaitok labirintján
tévelyegni. Szeretem a nyugodt,
nyílegyenes, biztos utakat. ” (Dsida Jenő – Legyetek őszinték)
Ha kitörni vágysz:
“Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?
Nem! nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál” (Szabó Lőrinc – Az Egy álmai)
Ha fel próbálod dolgozni a gyászt:
“Ettelek volna meg!… Te vacsorádat
hoztad el – kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!”
Ha szerelembe estél:
“Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”
Borítókép: istock
