Nem a felkelés a legnehezebb. Hanem az a pillanat, amikor belépsz a kapun, és megcsap a „túlélőmód” szaga. Bence (16) őszinte reggeli gondolatai a 10.B-ből.
„A buszon még mindenki zombi. A fülesemben ordít a zene, hogy ne halljam a saját gondolataimat, de a gyomromban ott a gombóc. Vajon kérdeznek ma töriből? Átnéztem a leckét, de semmi nem maradt meg, csak az évszámok homályos foltja. 7:55. Belépek a terembe. A szag mindig ugyanaz: kréta, izzadság és szalámi. Ránézek a többiekre: Marci röhögcsél, mintha nem lenne holnap témazáró. Ők is csak színészkednek, vagy tényleg ilyen nyugodtak? Csak üljek hátra? Nem, ott feltűnő. Üljek előre? Túl nagy a kockázat. Azt hiszem, ma megint csak a túlélésre játszom. Csak teljen le a 7 óra anélkül, hogy a nevem elhangozna.”
– Bence (16)
