“A sport megtanít küzdeni, kitartani a céljaid mellett, és elindítja a változás folyamatát.” Ezekkel a csodálatos szavakkal indít Vica, a Középsuli.hu rovatvezetője, aki másodállásban csapatunk üdvöskéje is, mivel ő az egyetlen, aki kosaras múlttal büszkélkedhet. 🙂 Március 1-én újra pályára lépnek a média nagyjai, az OTP Bank támogatásával létrejött Arany Glóbusz kupa mérkőzésein. A különbség csak annyi, hogy most a Középsuli.hu ‘aranycsapata’ is ott lesz, és ‘ringbe’ száll a kupáért!
- Sportos életet élsz? Vagy a sport nálad a hűtőhöz futás és vissza a TV elé?
Vica: Hihi. Hát lényegében, ha úgy vesszük a hűtőnyitogatás és hűtőhöz futás is egy fajta sport. Én egyébként nagyon, bár mostanában heti egyszer sikerül lejutnom a közeli fitnessbe. Rendszeresen sportoltam anno. Verseny aerobic/ ritmikus gimnasztika, bicikli, kosár, foci,ezeket mind évekig űztem. Már 11 éve a verseny aerobik/aerobic és a bicikli a nagy favoritom, oktattam is gyerekeknek tornát, így át tudtam adni valamit ebből a sok évből. A családom is elég sportos. Apum is, és Nagypapám olimpikon sportoló volt kerékpár sportágból (Schillerwein István). Még anno engem elindítottak bicikli versenyeken, és egy kivételével mindegyiket meg is nyertem. Nagyon büszke is volt rám.
Tina: Én inkább csak héba-hóba szoktam sportolni. Belekezdek sok mindenbe, de sokkal kitartóbbnak kellene lennem, mert én is tudom, hogy nagyon fontos a sport.
Általános iskolás koromban nagyon sokáig aerobicoztam, de már ott meg kellett tapasztalnom mi megy a való életben, mert az oktatóm lecserélt a barátnőjének a lányára, aki két hete volt csak a csapatban, és őt hordta versenyre. Annyira rosszul esett és felháborított, hogy fel is hagytam egy jó időre ezzel a sportággal.
Néha anyukámmal eljártam konditerembe, de olyan instrukciókat kaptam tőle, hogy utána két hétig tíz percbe telt kiérnem az izomláz miatt a mosdóba, ami amúgy csak öt méterre van a szobámtól. 🙂
- Mikor középsulis voltál, akkor is ugyanez volt a jellemző?
Vica: Kiskoromtól általános 8-ig versenyszerűen sportoltam, majd a gimi kezdetével már csak hobbi szinten.
Tina: Középsulis koromban kosaraztam, hip hop táncra jártam, aztán a röplabdába is belekóstoltam. A kedvencem a röpi volt, sikerült is találnom egy baráti társaságot, akikkel jártam edzeni hetente egyszer, de mikor felköltöztem Pestre, sajnos a röplabdát is abba kellett hagynom. Egy ideje keresek már csapatot, mert azt szeretném újra elkezdeni. Ja, és tavaly nyár óta van görkorcsolyám is, már háromszor volt a lábamon. Remélem idén több alkalommal lesz. 🙂
- Szeretted a tesiórát?
Vica: Jobban vártam, mint a matek órát. Egyik kedvencem volt. Imádtam. Főleg a suliröpit. Sosem kaptam 4-est tesiből. Mindig 5öske voltam. Nem értem…az “épp testben épp lélek” mondást nem ismerik az anti sportolók? 🙂
“A sport megtanít küzdeni, kitartani a céljaid mellett, és elindítja a változás folyamatát.”
- Milyen volt a tanárod? Sok „érdekes” sztorit lehet hallani az ösztönzési formáikról…
Vica: Nekem nagyon aranyos tanárom volt, akit mindenki kedvelt. Rendszeresen vitt iskolai kosármeccsre és röpire egyaránt. Az órán nem szivatták a bénábbakat vagy a túlsúlyosokat. Ha látta, hogy valaki nem bírja az iramot, nem erőltette. Az ügyesebbekkel viszont sokat foglalkozott.
Tina: A tanárunk nagyon jópofa volt, őt szerettem: egy vérbeli kézi edző, aki senkit nem kímélt. Ha talajtorna, vagy labdajáték volt, akkor bementem, de a futást mindig ellógtam. A hangjával tudott motiválni minket. Elég hangosan közölte, amit szeretett volna.
- Kérlek, meséld el egy durva vagy vicces húzását!
Vica: Talán mikor birkózást rendezett, és az egyik tanítvány lenyomta.
Tina: Azért néhányszor 1-2 jó kifogással meg lehetett úszni a tesit. Olyankor ugyanúgy ott lehettem én is órán, írtam, hogy a többiek mennyi idő alatt futották le az adott távot, vagy kimentem kóláért a tanárnak a büfébe, vagy befizettem a csekkjeit a postán. 🙂
- Egy kis speciális…Milyen a viszonyod a kosárlabdával?
Vica: Kosaraztam 5-6 évig, 15 éves koromig. Utána is sportoltam, de nem a kosárral folytattam.
Tina: Minden évben rendezett az iskolánk tizenkét órás kosármeccset, de akkor inkább a szurkolótábort erősítettem. Egy tavaszi nagytakarítás alkalmával a szekrényből előhúztam egy, a középsulink nevével ellátott mezt. Ez eléggé meglepett, de aztán beugrott, hogy játszottam én valóban meccsen, de hogy a fenébe jutottam oda, azt nem tudom. Ráadásul még a mezt is lenyúltam. Jajj… 🙂
- Ha nyertek, van ünnepi terv?
Vica: Naná! Egy enyhe sörözés.
Tina: Ha nyerünk, akkor először a vezetéknevemet átíratom Jordan-re, aztán készítek egy pecsétet MI NYERTÜNK! felirattal, és mindenkinek a homlokára pecsételek egyet, aki szembe jön velem. 🙂 Na jó nem, amúgy csak örülni fogok. 🙂
- Ha lehetne egy kívánságod mielőtt pályára lépsz, mi lenne az?
Vica: Dobjunk sok pontot! 😉
Tina: Négy darab ötösre megírt műhelymunka, amit beadhatok a suliban, és persze, hogy MI NYERJÜNK! 😉
Magam sem mondhattam volna szebben! 🙂
