Szeretném megköszönni anyukámnak, apukámnak, Cirminek, és a tesómnak is hogy békén hagyott, amíg tanultam! Sokaknak megköszönjük, ha sikerül elérnünk a célunkat, de ne feledkezzünk meg a környezetünkről sem, ha hálánk kifejezéséhez érkeztünk.
Ne dobd el a kidolgozott tételek papírjait!
Mikor leérettségiztem, minden vágyam lett volna egyesével elégetni a tételeket, és víznek ereszteni. 😀 Gondolom, a vizsgák végére sokan folyamodnánk hasonlóan radikális módszerekhez, de van jobb megoldás is. Én megtartottam a régi papírokat, mondván jól az még az egyetemen. És igazam is lett, sokszor mentettek ki a szépen kidolgozott, kiszínezett kreálmányok. Viszont, ha nem kívánod őket még a gardrób aljában sem megpillantani többé, akkor örökítsd tovább egy fiatalabb haverodnak, vagy ha mindenképpen pusztulásra ítéled, akkor gondoskodj róla, hogy szép halála legyen a szelektív gyűjtőben. Talán egyszer még biosz könyv formájában születhet újjá.
Köszönöm neked, ó, Vörös Bika szelleme!
Na, ki adta a legtöbb erőt a tanuláshoz? A csokik és energiaitalok istenei! Köszönd meg gondoskodásukat azzal, hogy a kiürült fémdobozokat a megfelelő helyre dobod. A fémnek látszó csokipapírok azonban megtévesztőek lehetnek, ők valójában csupán fémgőzölt műanyagok, így őket ne dobd a fémgyűjtőbe!
Hadd igyanak a növények is!
A szobád, a terasz és a kert növényei zöldes pompájukkal élénkítették elmédet a tanulással töltött órák alatt, és gondoskodtak a jó hangulatról és a friss levegőről is. Ha a nagy felkészülés közben megfeledkeztél volna öntözésükről, akkor pótold gyorsan! De besegíthetsz szüleidnek az időközben túlburjánzott fű és bokrok lenyírásában is, vagy akár az érettségi végének örömére ültethettek egy új facsemetét is!
Képek: vimeo.com, quickmeme.com, dormsormer.com, leelakin.livejournal.com
