Leginkább mert feledhetetlen élményt nyújt, ha jól csinálod. Azonban a végtelen történetből akár regényt is lehetne írni, ezért összeszedtem pár momentumot nektek.
Eddig életem legemlékezetesebb éve volt, amikor cserediák voltam az Amerikai Egyesült Államokban a 2008/2009-es tanévben. Ugyan azóta sok minden alakult úgy az életemben, ami máshogy is történhetett volna, ha nem „pazaroltam” volna el egy évet, de ennek ellenére is biztosan állíthatom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy belevágtam ebbe a dologba, és mindenkinek csak ajánlani tudom, de hogy miért is..?
1. Fogadócsalád
Egy évig megismerheted, milyen egy másik családdal együtt élni, illetve én például abban a különleges helyzetben voltam, hogy együtt fogadtak egy másik cserediákkal, aki egy norvég lány volt. No persze mindig akadhatnak gondok is, de ezeket is le lehet gyűrni. Mi például lecseréltük eredeti családunkat, ahol sem az anyagiak se nem a bent tartott 3 macska, 3 kutya és 2 hörcsög szőrével teli vaj és egyéb kaják nem voltak annyira megfelelő életkörülmények nemhogy egy, hanem kettő cserediáknak sem. A család persze attól még nagyon aranyos volt, és azóta is tartjuk a kapcsolatot, de a második fogadó családdal azért maximálisan jobban jártunk. Velük megismerhettük milyen egy átlagos déli család élete, karácsonya, hálaadása és a többi. Csak annyit mondhatok, hogy kihagyhatatlan élmény.
2. Suli
Egy cserediák élete természetesen nem csak habzsi-dőzsiből áll, tehát gimibe is kell járni azért. Amerikában természetesen a High School Musicalben is látható iskolai körülmények teljesen megegyeztek például az én suliméval. Megvolt a sárga iskolabusz, ami reggel és délután egyszer vitt minket, tehát ha lekésted gyalogolhattál, ami nem volt kellemes mert nagyon nagyok a távolságok, no meg hülyének is néznek. Más lehetőség még az volt, hogy megkértél valakit, hogy vigyen el kocsival, mert hát ugye a vidéki részeken mindenki azzal jár már egészen 15 éves kora óta, ami nem meglepő hiszen jogsit szerezni körülbelül a legegyszerűbb dolog ott főleg,
hogy mindenki automata váltós autókkal tolja.
Egyszer ültem be én is egy normális, itthon is használt kocsiba, hát bár ne tettem volna. Nyilván pont a vasúti sínek kellős közepén nem ment a „sofőrnek” az a végtelenül nehéz mozdulat, hogy normálisan sebességbe rakja, és ne vészesen közeledő vonat előtt fulladjunk le. Nekem a cserediák évemet nem számították be itthon gimis évnek, erre azonban fel is voltam készülve és úgy intézte m kint is a tárgyaimat, hogy azért ne szakadjak meg a tanulásban. Az amerikai iskolarendszer erre pont tökéletes is volt. A tárgyaimat úgy vehettem fel, mint itt egy egyetemen, tehát én választhattam ki, hogy mi érdekel. Nyilván vannak kötelező tárgyak, mint a matek, töri, stb., de ettől függetlenül több, itthon nem is létező tárgyakat is fel lehet venni. Én eléggé kreatív beállítottságú vagyok, tehát ezek irányába mozdultam el, úgyhogy fel is vettem az alaptárgyak mellé egy varrás órát, és egy művészetek órát is, ahol rengeteg új ismerettel gazdagodtam.
3. Nyelvtanulás
Egy cserediákévnek valahol az első funkciói között áll, hogy az ember megtanulja az adott nyelvet. Én úgy mentem ki az USA-ba, hogy körülbelül el tudtam mondani, hogy „My name is Vera.” , illetve emellett már a felsőfok felé tendált a némettudásom. 
Ezt próbáltam is kamatoztatni, azonban a német nyelvórákon kívül nem sok helyen sikerült. Ott viszont a többiek nálam sokkal rosszabbul ismerték a germán nyelv rejtelmeit, és legnagyobb attrakciónak is az számított, amikor a suliban Haribo gumicukrot árulhattunk. Reményeim viszont szintén hamar feledésbe merültek, amikor meghallottam, hogy a német tanár még az ü betűt se tudja kimondani, ami pedig elég sokszor szerepel nyugati barátaink nyelvezetében. Az angollal viszont szerencsére egyre jobban haladtam, ugyan egy zsebszótárt persze rongyosra forgattam, viszont körülbelül karácsonyra már ezt is mélyebbre tehettem a nem Eastpak táskámban, amit várakozásaimmal ellentétben sehol se tudtam ott kapni, pedig ez volt a leghőbb vágyam, ha már végre valami nem Made in China.
4. Sportok
Nem mindenki tartozik a sportemberek közé, többek között én sem.Úgyhogy a kondigépeken kívül én se fogtam bele semmilyen sportba kint létem alatt, pedig tengernyi lehetőség lett volna rá. Bár azt elmondhatom, hogy a konditerem sem olyan ám, mint itthon, például mindenhol tv-k vannak, és még a futógépen szenvedés közben is lehetőség van rá, hogy hang nélkül feliratosan sasolhass olyan műsort, amit csak akarsz.
Norvég „cserediák lakótársnőm” viszont ennél okosabb volt, és ő például egész évben az iskolai focicsapatban játszott. Igen jól látjátok, Amerikában inkább a lányok rúgják a bőrt, a fiúk meg a tojásaikkal játszanak, vagyis leginkább az amerikai fociban használatos labdával. Egyébként európaiként nemigen érti senki sem, hogy miért kellett a focit soccernek, az amerikai focit pedig footballnak nevezniük, de hát nem érdemes velük vitatkozni, mert a végén ránk dobják az atombombájukat. Ahogy említettem az amerikai foci igen nagy hagyománynak örvend, és ezt a suliban is lehet látni. A szezon idején rendkívül nagy a felhajtás a meccsek körül, majdnem mind a négyezer diák kimegy rájuk, és a suli színeiben szurkol.
5. Ételek
Sablonszövegként elmondhatnám, hogy megismerhetjük egy másik kultúra nemzeti ételeit,
de ezt nem fogom mondani, mert én Amerikában voltam. A mexikói barátaim házi készítésű hagyományos ételein kívül leginkább dobozból, isten tudja milyen alapanyagokból készített porból, meg minden egyéb könnyen elkészíthető eljárással összekotyvasztott ételeket ettünk a családdal. Nyilván azok is finomak voltak – nézzünk csak meg egy amerikai embert milyen jól ízzel eszi ezen nemes ételeket, ami nem utolsósorban esetleg testsúlyán is itt, ott meglátszik – meg hát azért hálaadáskor természetesen eléggé kitettek magukért, bár azért hazánkban egy hétvégén még így is ötször annyi fog ást kínál a nagymama, mint amennyit ők eme nemes ünnepük alkalmával felszolgáltak.
6. Utazások
Először is le kell szögezni, hogy az amerikaiak az utazásaikat általában kimaxolják abban, hogy egyik városból a másikba kocsikáznak. Az viszont már nagy dolognak számít, ha egy másik államba teszik be a lábukat, arról nem is beszélve, hogy a mekkora ász az, aki másik országba megy, mint például Mexikó. Arról nem is beszélve, hogy az ászok ásza pedig aki más kontinensre is eljutott. Bár ha jobban belegondolunk, nem is annyira meglepő, hiszen már csak a kicsinyke állam is ahol én voltam majdnem akkora területtel rendelkezik, mint Magyarország. Tehát talán mégse annyira furcsa, hogy ilyen érzéseik vannak az utazásokkal kapcsolatban. Csereévem alatt nekem is sikerült azért pár helyre eljutnom. A környékbeli kirándulásokon kívül decemberben abban az élményben volt részem, hogy fürdőruhában tölthettem a szilveszteri időszakot, ami azért nem mindennapi számomra. Fogadóanyukám jóvoltából elmentünk Floridába, ahol rengeteg élményben gazdagodtunk, többek között ellátogattunk Disneylandbe, Universal Studiosba és Florida csodálatos állatvilágával megtelített mocsaraiban.
Februárban a cserediák szervezet által szervezett egyik útra is ellátogattunk, aminek úti célja nem más volt, mint a lélegzetelállítóan gyönyörű Hawaii. Bónuszként épp azon a héten volt a szülinapom is, tehát sikerült bezsebelnem életem legszebb helyén töltött ünneplését is. Egyébként, ha úgy döntesz, hogy cserediák leszel, mindenképpen ajánlom, hogy vegyél részt a szervezeted által nyújtott valamilyen kiránduláson, mert lehet soha többé nem lesz lehetőséged eljutni ezekre e helyekre. Én is ezért választottam épp Hawaii-t.
7. Posta
Kaptál már valaha kézzel írott levelet, vagy akár csak egy kis képeslapot? Hát a mai világban ez már nemigen jellemző sajnos, pedig rendkívül jó érzés, amikor látod, hogy ott vár egy kis boríték a postaládában. Ha átakarod élni eme pompás érzést, akkor ezért is jó, ha cserediákságra adod a fejed. Én például havonta kaptam egy kis csomagot minden földi jóval, levelekkel, hazai ízekkel, ajándékokkal megspékelve. Nyilván egyébként skype-on, myspace-en, illetve e-mailben csevegtünk a családommal és itthoni barátaimmal, de azért ez mégiscsak fenomenális érzés volt, és ezek maradandóbbak is, mint egy két perc alatt lepötyögött üzenet. Én azóta is féltve őrizgetem őket egy mappában. Ha már a barátoknál tartunk ilyen helyzetben aztán igazán megmutatkozik, hogy ki az akinek valóban fontos vagy. Nekem is voltak emberek, akikkel minimum heti kétszer, háromszor beszéltem, viszont ott volt pár ember, akikről megmutatkozott, hogy csak felszínesen a barátai az embernek.
8. Személyiségfejlődés
Ez így elsőre talán furcsán hangzik, viszont tényleg igaz. Én pont 16 évesen a kamaszkori lázadásaim kellős közepén hagytam el drága országunkat, amin viszont segített a távollét, mert érettebb lettem, és egészen más szemmel kezdtem el látni a világot.
Mivel a fogadócsaládom nem mindig volt ott velem, illetve ezt nem is igényeltem, no meg aztán nekik nem is az volt a feladatuk, hogy folyamatosan engem pesztrálgassanak, ezért sok helyzetben meg kellett tanulnom önállóan cselekedni. Ugyan előtte se voltam anyuci pici elkényeztetett lányocskája, de azért kint jobban megtanultam a pénzügyeimet kezelni, illetve kiállni magamért többféle helyzetben, és felfedeztem, hogyha valamire nagyon törekszem, azt egy kis odafigyeléssel és energia befektetéssel meg tudom valósítani.
9. Barátok
A barátok témakört a végére hagytam, azonban nem véletlenül. Ezt tartom az egyik legfontosabb dolognak, ami velem történt. Ugyan végtelenül sok élményben volt részen, azonban ezek egyedül korántsem lettek volna ennyire élvezetesek. Például elmehettem velük a híres amerikai végzős bálra, a „prom”-ra is.
Rengeteg barátot szereztem kint, akik közül nagyon sokkal még a mai napig minimum heti szinten tartom a kapcsolatot, és pár évente meg is látogatjuk egymást. Most is az egyik barátom Magyarországra jövetelét tervezzük. Ez pedig egyszerűen az egyik legcsodálatosabb érzés, hogy viszont láthatod őket, és további élményekben lehet részetek az együtt eltöltött idők során.
