Nem ritkaság a balkézről érkezett gyermek az uralkodócsaládokban – az oroszországi Romanovoknál sem. Még a reformer II. Katalin cárnőnek is lehetett egy el nem ismert lánya, bár ez nem állítható teljes bizonyossággal.
Lerágott csontnak számít, hogy II. Katalin cárnő szerette a férfiakat. Azt is jól tudjuk, hogy miután lecserélte szeretőjét, Grigorij Orlovot, új kedvence Grigorij Patyomkin lett. Kettejük kapcsolata azonban jóval több volt egyszerű légyottok sorozatánál. Igazi társak voltak, szerelemben és kormányzásban is.
Az tény, hogy Katalin Alekszej nevű fia Orlovtól volt. Mivel a kortársak azt sem zárták ki, hogy a cárnő és Patyomkin titokban megházasodott, könnyen lehet, hogy ebből a kapcsolatból is született gyermek. Ő volna Jelizaveta Grigorjevna Tyomkina.
A kis Liza 1775. július 13-án született Moszkvában, nevelőapja apai nagybátyja, Alekszandr Nyikolajevics Szamojlov lett. Azon nem nagyon vitatkoznak a történészek, hogy valóban Patyomkin volt a kislány apja. A magas rangúak el nem ismert gyermekei ugyanis apjuk vezetéknevének első szótagnélküli, rövidített változatát kapták. Kételyek inkább az anya kiléte miatt adódnak.
Az igaz, hogy 1775 júliusa előtt és után II. Katalin nem jelent meg a nyilvánosság előtt. A hivatalos verzió szerint mosatlan gyümölcsök okoztak nála gyomorpanaszokat. Az is igaz, hogy ebben az időszakban Moszkvában tartózkodott a Kücsük-kajnardzsi béke miatt.
Az viszont már gyanús, hogy ekkor a cárnő 46 éves. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen korú nő egészséges gyermeknek adjon életet a 18. században. Nem kizárt, hogy a gyermek valódi anyja Patyomkin egyik szeretője volt.
Akárhogy is, a kis Liza növekedett és 19 éves korában férjhez adták a 28 éves félig görög Ivan Hrisztoforovics Kalageorgihoz. A boldog pár négy fiút és hat lányt nevelt fel vidéken. Patyomkin lánya 78 évesen halt meg 1854-ben.
Lizáról még egy kép is van. Portréját nevelőapja rendelte meg az akkori híres festőtől, Vlagyimir Borovikovszkijtól. A lányt Dianaként ábrázoló alkotást és annak miniatűr másolatát 1884-ben 6.000 rubelért próbálta meg eladni a család a híres műgyűjtőnek, Pavel Tretyakovnak. Ő azonban sokallta az árat. Az egyik unoka egy másik moszkvai gyűjtőnek, Cvetkovnak adományozta a képet 1907-ben. Tőle végül 18 évvel később került az Állami Tretyakov Képtárba, ahová a miniatűr 1964-ben követte, és ahol az alkotások ma is megtekinthetőek.
