Egy hónappal ezelőtt készítettünk interjút Laurával, aki pár nappal azután az Egyesült Államok felé vette az irányt, kosárlabda-ösztöndíjat kapott, így érettségi után tanulmányait nem itthon, hanem Amerikában folytatja. Laurát megkérdeztük egy hónap után, milyen az amerikai élete.
Hogy érzed magad Amerikában?
Köszi, egész jól. Az elválás szüleimtől, akik kikísértek, egy kicsit nehéz volt, de már buliban is voltam. Sőt amerikai szüleimet is meglátogattam.
A Campus gyönyörű, az épületek tipikus amerikaiak. Van külön Store-unk, ami úgy néz ki, mint egy kisebb bevásárlóközpont. Itt lehet venni könyvektől elkezdve ruhákat, írószereket, tartós élelmiszereket. Van egy óriási Food-Court, amit úgy kell elképzelni, mint nálunk mondjuk a Westendben az éttermi rész. Rengeteg féle kajából választhatunk. Van pizzás, salátás, húsos, hamburgeres, szendvicses, gyümölcsös stb.
A kosárlabda csarnokunk fantasztikus. Nálunk bármelyik NB1-es csapat megírigyelhetné, sőt azt hiszem a mellette levő edző csarnokot is.
A városba ritkán jutunk el, de a nevezetességeket azért már megnéztem.
A csapattársaim hamar befogadtak, nagyon jóban vagyok velük. De vannak barátaim az egyetemi csoportomból is. Szóval alakul az élet Amerikában, de azért hiányzik Budapest.
Sikerült megszoknod a nyelvet, amióta kint vagy?
Mivel voltam már egy évig Amerikában ezért ez nem gond. Csak annyira voltam óvatos, hogy az angol nyelv és irodalmat jövőre veszem fel, hogy a nyelvi finomságokat is értsem. Ebből a tantárgyból ugyanis komoly vizsgák várnak rám.
Talán az új- zélandi barátnőm angolja jelentett eleinte nagyobb kihívást, de már őt is értem.
Milyen érzés, hogy nem tudsz magyarul beszélni a mindennapokban?
Ami azt illeti, tudok. Az internet sokat segít. Nagyon fontosak nekem a szüleim és a barátom, velük szinte minden nap beszélünk. Azt mondják, hogy még nincs akcentusom:).
Hogy megy a sportolás?
Köszi, jól. Heti 6 napon 9-szer edzünk. Van közte egy 4 órás is.
Véleményed szerint fejlődtél már ezalatt az egy hónap alatt, amit kint töltöttél?
Az egyetemi szabályok miatt klasszikus csapatedzéseket október 15-ig nem végezhetünk. Egyéni és erősítő foglalkozásokat tartanak. Futni biztosan jobban tudok, mint mondjuk a nyáron. Éppen tegnap futottunk le terepen 5 mérföldet.
Mennyire kemény a képzés, amelyen részt veszel?
Azért a Csata DSE-ben (korábbi egyesületem) sem volt könnyű, futottunk és trx-eztünk rendesen, tehát bírom. Ami érdekes, hogy azon a bizonyos 4 órás edzésen nagyon sok labdaügyességi gyakorlatot csinálunk. Ez tetszik!
Mennyire hiányzik a családod?
Az jó, hogy minden nap beszélek valakivel otthonról.
Milyen időközönként beszélsz velük?
Aranyosak, mindig írnak vagy hívnak. Van amikor csak pár percre, mondjuk ebéd közben, vagy órára várva, de ezek is sokat jelentenek nekem.
Milyen módon beszéltek? Skype, telefon?
A hagyományos telefon megfizethetetlen volna. Anya eddig csak egyszer telefonált rám, amikor autóval mentünk az amerikai szüleimhez és nem volt internetkapcsolat. Egy “puszi, jól vagyok, megérkeztem” után elköszöntünk. Este aztán hosszan fecsegtünk a Messenger segítségével. Ők ezt kezelik a legkönnyebben és alkalmazkodom hozzájuk.
