A nevét sem tudják, mégis gyűlölik
– Nem, nem és nem! – kiabálta az asszony teli torokból, testével elállva a kijáratot. – Bárkivel elengedlek bulizni, csak azzal a rosszéletűvel nem, megértetted?
– Olyan szívtelen vagy! Hisz neked egyik barátom se jó: Ádám szerinted lusta, Adri túl pasizós, Tamara pedig rosszéletű, aki minden téren negatív hatással van rám – fakadt ki a lány. – De tudod mit? Neked legyen igazad – És egy gyors mozdulattal kibújt a nyitott ablakon, hogy nagyot ugorva meg se álljon legjobb barátja házáig.
Lázadás. Kihívó ruhák, országra szóló tivornyák, verekedések, tiltott szerek – és tiltott barátok. A másik oldalon pedig reszkető kezű szülők, számonkérés, viták, szobafogság. Mégis, kinek van igaza és hogy lehetne megszüntetni ezt a háborút?
Nemkívánatos vendégek
„Amikor bekerültem egy baráti társaságba, az anyukám aggódni kezdett – kezdi történetét Szabina. – „Nem szimpatizált velük, mert úgy gondolta, rossz irányba visznek. Nem pihenek eleget, mindig csak a buli… és azért sem lelkesedett, hogy többen, nálam idősebbek legyeskedtek körülöttem. Nem tilthatta meg, hogy találkozzak velük, mentem, ahova akartam, de állandó patália volt emiatt otthon.”
Ha te is hasonló helyzetbe kerültél, két dolgot tehetsz. Az első, hogy elmondod, milyen fontosak számodra ezek az emberek, elárulva azt is, miért: megnevettetnek, kellemes programokra hívnak, beavatnak legféltettebb titkaikba… Egyszóval, nem tudnál élni nélkülük.
Ennél is meggyőzőbb lehet számukra, ha bemutatod barátaidat a szüleidnek. Valószínűleg csak felszínesen ismerik őket, vagy ami rosszabb, hallomásból: „Ahá, ő Olivér, a bajkeverő!” Egy személyes beszélgetés felnyithatja a szemüket: a barátaid nem is olyan égetnivalóak, hanem kifejezetten aranyos gyerekek.
Előfordulhat, hogy hiba csúszik a gépezetbe: ezek az aranyos gyerekek káromkodnak, bőrükön tetoválást viselnek, vagy kilátszik a köldökük – látott már ilyet a világ, egy szülő (különösen egy anya) azonban borzasztóan érzékeny ezekre, ha a szeme fényéről van szó. És továbbra sem enged. „Látni sem akarom többet ezeket az ördögfajzatokat! És teszek róla, hogy te se.”
Kettős mérce
És a felbőszült szülő ördögfajzatot kiált, mert látja azt, amit a lánya vagy fia nem. Ne utasítsd el rögtön aggályait szavába vágva. Hagyd, hogy elmondja példabeszédét – meglehet, igaza van. És jót akar neked, még ha ezt a lehető legrosszabb eszközzel is próbálja elérni. Nagyon vasakaratúnak kellene lennie, hogy valóban el tudjon tiltani barátaidtól – maximum nyomkövető segítségével tudná csak ellenőrizni, éppen merre vagy. És az internet adta lehetőségekről nem is beszéltünk: éjszakába nyúló chatelések, Skype… Mégis, egy megjegyzés a szüleidtől is ugyanolyan rosszul érinthet, mint ha valóban eltiltanának a hozzád közel állóktól.
Tündi anyukája ki nem állhatta lánya újdonsült barátnőjét. „Korábban engedelmes jókislány voltam, aki legtöbb idejét otthon, a négy fal közt töltötte. Amikor megismertem Zitát, ez megváltozott: bulizni jártunk együtt, és bár Anya elengedett vele, mindig rossz szájízzel tette. Nemtetszésének persze hangot is adott. Ribancnak tartotta Zitát, aki belevisz minden rosszba. És mondta ezt úgy, hogy soha nem találkozott vele. Nem volt igaza. Mindig vigyáztam magamra, egy fiú ajánlatát sem fogadtam el (Zita sem!), és az alkohollal is csínján bántam. Egy idő után mégis megszakítottam Zitával a kapcsolatot: kezdtem kinőni az állandó partizásból, neki viszont az volt a lételeme. Komolyabb beszélgetésekre vágytam, de vele sosem lehetett rendesen tárgyalni. Anya biztosan örül neki, hogy már nem vagyunk legjobb barátok, pedig ez az egész is csak azt bizonyítja, nem hatott rám, hanem mentem a magam feje után.”
Tündi anyukája tévedett, arra viszont ráérzett, hogy nem egymáshoz való a két lány. Aki rossz barátot fogott ki, előbb-utóbb maga is rájön, és keres valaki mást. A szülő mondhat akármit, a makacs kamasz nem fog hallgatni rá. Hanem hibázik, hogy aztán tanuljon belőle– és ez talán így is van rendjén.
Szöveg: Fekete Fanni
Fotók: Weheartit
