A slam poetry, mint irodalmi és előadóművészeti stílus – és egy kis túlzással talán életstílus is – 10 évvel ezelőtt hódította meg Magyarországot. Azóta havi, de akár heti rendszerességgel is rendeznek versenyeket a fővárosban és újabban a kisebb, vidéki klubokban is. Mégis felmerülhet a kérdés, vajon ki lehet slammer, milyen a jó slam és hogy zajlik egy sp bajnokság?
Mindenféle műfajban
A slammer ír egy szöveget és előadja. Jogosan merül föl a kérdés, hová sorolhatjuk tehát a slamet? Irodalom volna? Nem, hiszen a slam előadás nélkül nem él. Előadóművészet volna? Nehezen mondhatnánk, hiszen nem csak előadunk, hanem saját produktummal állunk a nagyérdemű elé.
A slam valószínűleg olyan, mint az öttusa, hiszen ott is minimum öt sportban jónak kell lenned. A kiváló slammernek is meg kell tudnia állni a helyét mindenféle talajon: a közönség számára is érdekes, aktuális témát találni és arról tartalmas, kreatív, humoros szöveget írni – aminek van lüktetése, esetleg ríme is- azt begyakorolni, és jó kiállással, ahhoz illő öltözékben, szépen artikulálva, jó ütemben de mind ezek felett egyéni stílusban előadni.
A szavak szabályai
A versenyre bárki jelentkezhet, nemtől, életkortól, iskolázottságtól, vallási vagy politikai hovatartozástól függetlenül. A megmérettetésre szánt szöveg kizárólag saját szerzemény lehet, persze intertextusokat csempészhetünk bele más slammerek, zeneszerzők vagy költők szövegeiből. Egy produkcióval többhelyen is felléphetünk, amit gyakran ki is használnak a bajnokok. Tartalmi megkötés általában nincs, a témaválasztás szabad, kivéve, ha tematikus versenyeknél, mert ekkor a főbb irányokat kijelölik számunkra. Az időbeli megkötést viszont annál szigorúbban veszik, hiszen onnantól kezdve, hogy beleszólunk a mikrofonba, 3 percet beszélhetünk és e határ felé már csak 15 másodpercet tűrnek meg, amúgy pontlevonásra és az előadás megszakítására számíthatunk. Tilos zenét, illetve kelléket használni, de könnyítésként a szövegünket olvashatjuk telefonról vagy papírról. A versenyzők sorrendjét kalapból kihúzzák ki a színpadon.
A rímek bírái
A zsűri a legtöbb helyen szakmai tekintély: slammer, költő vagy zenész, ám általában meg szokták adni a lehetőséget arra, hogy a közönség soraiból odaüljön valaki a zsűribe és velük egy értékben pontozzon, ezt pedig 0-10-es skálán teszik meg a szavazótáblák felemelésével.
A költők közönsége
A versenyek szinte kivétel nélkül nyilvánosak, de megesik, hogy belépőt szednek, ennek értéke 500-1500 forint körül mozog.
Nemzetközi és hazai slam-történelem
A slam poetry hivatalos kezdeteként az 1984-ben rendezett versfelolvasó estet jelölik, amikor egy chicagói építőipari munkás, Marc Smith (Slam papi) önjelölt költő és barátai a kedvenc klubjukban verseket olvastak fel egymás szórakoztatására. Később több csapatot is meghívtak az eseményekre, így már komolyabb versennyé nőtte ki magát, ami csak hobbiként indult. A hangsúly itt már nem a versek hangulatán volt, hanem sokkal inkább performansz lett.
Mivel Japánban, Távol-Keleten, Dél-Koreában és Indiában is elég hamar menő lett a mozgalom, így logikusan nem kellet sokat várni az európai betörésre sem. A hazai slam mozgalmat a budapesti Műcsarnok indította el 2006 februárjában Budapest Slam nevű rendezvényével, amit költők és rapperek csatájaként tartanak számon. Nem sokkal később megalakult a Slam Poetry Budapest (SPB) és havi rendszerességgel indítottak versenyeket SLAM POETRY BUDAPEST KLUB néven. A legismertebb és legmenőbb slammerek fölkerülhettek a honlapjuk katalógusára is. Közben kisebb, vidéki kocsmák és klubok is elindították versenyeiket, de leginkább Szegeden és Székesfehérváron tudta megvetni lábát a mozgalom. Március 15-én több éve hagyományosan megrendezik a Pilvaker – Szavak forradalma rendezvényt, ahol slammerek, rapperek, zenészek együtt tartanak egy fantasztikus hangulatú és méltó ünnepet.
Magyar bajnokok
A hazai slam legnagyobb nevei közt nem egy költő is van, például Simon Márton, Horváth Benji, Purosz Leonidasz, de akad színész is, például Horváth Kristóf vagy Melecsky Kristóf.
Kovács Kristóf író is gyakran slammel, ő két évvel ezelőtt lépett föl színpadon először, de valójában egy éve versenyzik rendszeresen:
„ A dobogó mind a három fokára felálltam már egy alkalommal, leginkább a közéleti témákról írt szövegeim nyerték el a közönség tetszését. Bár én költő vagyok, de azért írok slmaet is, mert a vers valami intimebb dolog, líraibb és egyéni szociális problémákról szól, ezzel szemben a slam gyakran társadalmi értékekért szólal föl vagy egy egész közösséget érintő témát boncolgat. Elsősorban ebben különbözik a két műfaj nálam. Másrészről a slam előadói műfaj, egy produkció, ami a közönségnek szól, egyfajta előszöveg, a vers pedig az olvasónak. Nagyon populáris, könnyen befogadható, emellett pedig szórakoztató, és ami a fiatalok körében népszerű, az gyorsan terjed, de egyre inkább úgy néz ki, hogy ez nem csak egy trend, nem csak egy zárójel, hanem valami sokkal komolyabb és jól kiépült dolog.”
