Sok állat genetikailag programozva van arra, hogy féljen természetes ellenségeitől, a ragadozóktól. Az egerek félnek a macskáktól, a halak a madaraktól. Ezek olyan félelmek, amiket az állatok nem tanulnak, így születnek. Az emberek mára a tápláléklánc csúcsán állnak, nem kell elvileg félniük állatoktól. Ez tényleg így van?
Igen, félünk. Sokan tartanak a kígyóktól, pókoktól, patkányoktól, krokodiltól stb. De vajon azért, mert azt tanultuk, hogy félni kell, vagy ösztönösen tudjuk?
Tudósok tanulmányozták a kérdést, és megállapították, hogy ezek a félelmek is ösztönösen vannak belénk programozva. Sok-sok gyermek például ösztönösen fél a pókoktól, patkányoktól, akkor is, ha először látta életében. Miközben az édes kiskutyáktól nem.
Úgy tűnik tehát, hogy a modern világ ellenére az evolúció miatt még mindig bennünk van, hogy félni kell a kígyóktól.
A történelem tapasztalatai, hogy a kígyók sok embert öltek meg, benne lesznek a gyerekben is, és ösztönös túlélési ösztönt eredményeznek. Egy gyerek meglátja a kígyót és fél. Érdekes, igaz? Persze ismerünk olyanokat, akik imádják a kígyókat, pókokat, tehát nem mindenki születik ilyennek.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy szinte minden majomfajta fél a kígyóktól a vadonban, miközben a fogságban élő majmok nem. Miért fontos ez? Két amerikai kutató majmokat kezdett vizsgálni, hogy kiderítse, hogyan az alakulnak ki ezek a félelmek. A kísérletben fogságban élő majmoknak mutattak videón olyan majmokat, akik félnek a kígyóktól és a pókoktól. Arra voltak kíváncsiak, vajon a félős majom látványa arra készteti-e őket, hogy ők is félni kezdjenek?
Az eredmény: a majmok valóban „elkapták” a félelmet. Nem sérültek meg, és nem volt okuk rá, hogy féljenek, mégis így történt. Egyszerűen a látványból következtettek arra, hogy azoktól a lényektől félni kell.
Ezzel bebizonyosodott, hogy a félelem tanulható, nem csak tapasztalati úton történik.
Ugyanezt eljátszották virágokkal is. A majmokat azonban nem sikerült becsapni, nem féltek a virágtól, hiába látták ezt. Vajon honnan tudták, hogy a virág nem káros? Ezek mind labor majmok voltak, nem ismerték sem a kígyókat, sem a virágokat. Bár utóbbi szomorú tény, de így van.
A kísérlet viszont bebizonyította, hogy a félelem mint olyan a génjeinkbe van programozva, és velünk született dolog.
Kiderült, hogy a legtöbb főemlős ösztönösen tart a kígyóktól, és jó okkal. A történelem során, amióta ember él a földön, rengetegen haltak meg kígyómarástól. Talán ez tényleg egy olyan dolog, amit szüleinktől örökölünk.
Kivételek persze vannak, de sajnos a halálos kígyómarástól még azok is meghalnak, akik amúgy szeretik őket, és nem félnek tőlük. Szívás. Erre jó példa az az indonéz énekesnő, aki kígyókkal dolgozott, végül egy fellépésen megmarta egy és sajnos belehalt.
Úgy tűnik tehát, hogy a félelem a kígyóktól, pókoktól, krokodiloktól nem egy fóbia, hanem egy ősi, természetes, indokolt félelem a halálos ragadozóktól.
