A Középsuli.hu ismét megrendezi Az Év tanára pályázatát, melyben megválasztjuk a 2016-os év legjobb tanárát. Ti beküldtétek nekünk kedvenc tanáraitokat, mi pedig kiküldtünk nekik egy kérdéssort. A válaszok alapján szakértőinkkel együtt kiválasztottuk azokat a tanárokat, akiket az elkövetkező napokban bemutatunk nektek. Idén először a Bethlen Gábor Alapkezelővel együttműködve határon túli magyar pedagógusokat is jelöltek különböző pedagógus szervezetek. Velük is készítettünk interjúkat, s a válaszok alapján közülük is kiválasztottuk a legjobbakat. Közülük lesz lehetőségetek megszavazni a 2016-os év tanárát!
Név: NAGY MÓNIKA
Iskola: Református Kollégium, Sepsiszentgyörgy
Szak: BIOLÓGIA
Mi motiválta, hogy a tanári pályát válassza? Mennyi ideje tanít?
A tanári pályámat meghatározták tanítóim, tanáraim. A tanítónőm gyerekszeretete nagyban befolyásolta, hogy gyerekkoromban tanítónő szerettem volna lenni. Aztán a líceumi években az orvosi pálya is vonzott. A tanítónőm és a biológiatanárom személyes példája és hivatás iránti elkötelezettségének köszönhetően a biológia tanári pálya mellett döntöttem.
Jelenleg tizenharmadik éve tanítok a sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumban.
Milyen módszereket tart a legmegfelelőbbnek és melyeket alkalmazza az órákon?
A klasszikus módszereket kombinálom az alternatív, modern módszerekkel. Hangsúlyt fektettek a tanulók aktiválásán, fontosnak tartom, hogy motiváljam őket. És szerencsésnek érzem magam, mert a biológia egy olyan tantárgy, amellyel fel lehet a gyermekek kíváncsiságát kelteni.
Az iskolától elvárt funkciók összetett feladatok elő állítják a pedagógusokat. A biológia tanár feladata, hogy a tanulókat bevezesse a biológia tudomány alapjaiba, megismerési módszereire. Emellett a hétköznapi gyakorlatban jól hasznosítható ismeretek közvetítésével lehetővé kell tennie, hogy az iskolából kilépők jobban megértsék a természeti környezet jelenségeit, az élő szervezet működését. Nem utolsó sorban a pedagógustól várják el, hogy a lexikális tudás elsajátítása mellett fejlessze a tanulók logikus gondolkodását, a problémamegoldó gondolkodás képességét.
A pedagógusi pályafutásom alatt szerzett tapasztalataim, felméréseim, megfigyeléseim azt támasztják alá, hogy a tanulók képességei nem fejlődnek megfelelően az iskolai évek során. A gyerekekkel dolgozva arra jöttem rá, hogy sokszor nem értik a fogalmakat, megtanulják mechanikusan, de nem tudják az ismereteket gyakorlatba ültetni. Bizonyított tény, hogy az a tudás, ami tapasztalás útján ért meg a diák, sokkal mélyebb, szervesebb és maradandóbb, mint a passzív módon befogadott ismeret.
Mennyire tartja fontosnak a jó tanár-diák viszonyt?
A jó tanár-diák viszonyt nagyon fontosnak tartom. A jó tanár-diák kapcsolatról azt tudnám mondani, hogy meghitt kapcsolatokat kell kialakítani a diákok között. A fizikai közelség önmagában még nem eredményez valódi kapcsolatot. Az érzelmi kötődés kialakulásához kommunikációra van szükség. A legtöbb iskolában a kommunikáció hiánya a legnagyobb probléma. A közöny, a kritizálás, a türelmetlenség helyett a harmóniát és az egységet kell megteremteni az iskolákban. A meghitt beszélgetés során a diák meghallgatásán van a hangsúly. Ez azt jelenti, hogy a tanár háttérbe húzódik, és együtt érzően végighallgatja a diák mondanivalóját. Ettől még természetesen elmondjuk a véleményünket, de önállóságát tiszteletben tartjuk.
Egy másik fontos jellemzője a tanár-diák kapcsolatnak a feltétel nélküli elfogadás. A diáknak szüksége van arra a bizonyosságra, hogy akkor is elfogadjuk őt, ha nem vagyunk megelégedve a viselkedésével. Fontos, hogy ezt a tudomására hozzuk.
Harmadsorban törődésünkkel és gondoskodásunkkal is ki kell fejeznünk szeretetünket. Ez a diákok lelkének az ápolását jelenti. Gondoskodnunk kell, hogy az iskola légköre a diákok fejlődését szolgálja. A diákokat kezdettől fogva minden befolyásolja, ami körülveszi őket. A diákok a tőlünk látott minta alapján tanulnak. Folytonosan figyelik tetteinket, életvitelünket. Ha tetteink nincsenek összhangban szavainkkal, azonnal észreveszik és többnyire szóvá is teszik. Nagy felelősség, hogy milyen óriási hatással vagyunk diákjaink életére.
A jövőben milyen változtatásokat szeretne véghezvinni? (továbbképzések, módszertani változások stb.)
Fontosnak tarom a fejlődést, így a jövőben is szeretnék továbbképzőkre járni, bővíteni szakmai tudásom. Az elkövetkezendő években is szeretném, ha meghitt kapcsolatokat tudnék kialakítani a diákok között. Szeretném, ha az iskolánk még jobb, összetartóbb közösséggé formálódna, ahol a lelki értékekre figyelnek, példát mutatván ezzel a többi iskolának.
Ön szerint egy tanárnak a tanításon túl milyen feladata van a diákokat érintően?
Az iskolát úgy képzelem el, mint egy kertet. A gazdálkodást a talaj előkészítésével kell kezdeni. Ahogy házat sem lehet építeni a megfelelő alapok nélkül, jó termést hozó kertet sem lehet létrehozni megfelelő talaj nélkül. A következő lépés a vetőmagvak minőségének biztosítása. Olyan magvakat kell elvetnünk, amik megfelelőek, hogy az nőjön ki a kertünkben, amit szeretnénk. A vetés után gondosan öntözni kell, szorgalmasan ki kell tépni a gyomokat a tövek közül, őrködnünk kell a kártékony állatok, a rossz időjárás ellen, amelyek elpusztíthatják a termést. A magvak – a szeretet, a hűség, a tisztelet, az odaszánt idő és a kommunikáció magvai. A meleg, a törődő, bátorító és pozitív érzelmi légkörben nevelkedő diákok nagyobb valószínűséggel hajtanak majd szép virágokat. Nem lehet virágzó a kertünk, ha nem töltünk benne elég időt. Számtalan órányi időre van szükség ahhoz, hogy ültessünk, gondozzunk. Ha elültetjük ezeket a magvakat az életükbe, akkor kibontakozhatnak a diákokban a képességek. Ez erőt ad ahhoz, hogy az életük során a kudarcokból fel tudjanak majd állni, és ellenálljanak mindannak, ami vesztükre tör.
Szerintem ez a feladata egy tanárnak a tanításon kívül.
Pedagógusként mit tekint a legnagyobb sikerének?
Pedagógusként legnagyobb sikernek azt tartom, hogy tovább tudtam adni, amit én is kaptam: valakinek a rendelkezésére kell állnom, valaki számára mosoly lehetek, valakit felüdíthetek, valakit vigasztalhatok. Vagy épp te magad vigasztalódsz meg, amikor már nincs erőd. Ilyenkor érkezik egy levél egy diáktól, ilyenkor kapsz váratlan segítséget a diákoktól. Ilyenkor jönnek a kézfogások a magasból…
Melyek a tanári pálya legnehezebb pillanatai?
A legnehezebb pillanat, amikor el kell a diákokat engedni, számomra ez a nehezebb.
Hogyan reagálhat egy tanár a kínos helyzetre?
Türelemmel, szeretettel.
