Egyedülállónak lenni maga a szabadság. Csak meg kell tanulnunk ezzel együtt élni. És hogy hogyan? Cikkünkből kiderül!
Általános igazság, hogy párosan szép az élet. Legalább is a hollywood-i filmek 99,9% szerint. Mind jól ismerjük az alapkoncepciót: adott egy lány, adott egy fiú, akik mindössze másfél óra alatt olyan végtelenül és visszafordíthatatlanul szerelmesek lesznek egymásba, hogy azt még a párban élők is megirigylik. Azért ez kicsi a messze áll a valóságtól, nem igaz?
A valóság az, hogy sok békát meg kell csókolni az igazi megtalálásáig. Mármint, ha létezik az igazi, amire köztudottan csak akkor jövünk rá, ha már megtaláltuk. Mégis, az a tapasztalat, sok fiatal keresi az igazi, mindent elsöprő szerelmet, amit már gyerekkorától kezdve a filmekben látott. Illetve ott a másik véglet: beéri kevesebbel, akárkivel, csak legyen valaki, mert kapcsolatban kell lenni, mert csak akkor lehetsz igazán boldog, ha van melletted egy pasi vagy egy csaj. De valóban így van?
Amit nem tanítanak meg ezek a filmek, az az, hogy hogyan legyünk egyedül. Hogy nem ciki egyedül lenni, hogy nem ciki, ha 18 évesen nem volt még egy párkapcsolatod sem. Folyamatosan abba hajszolnak minket – és egy idő után a környezetünk is átveszi ezt –, hogy selejtesnek kell érezzük magunkat, mert nincs egy biztos, több éve tartó kapcsolatunk vagy egy forró nyári flörtünk. Mert ugye, egyedül nem lehet igazán boldognak lenni.
Pedig de.
A valóság az, hogy az egyedüllét ugyanannyi boldogságot rejt, mint egy párkapcsolat. Arról nem is beszélve, hogy egy kényszeres, rosszul működő kapcsolatnál akármi jobb. De tényleg. Bármi. Mégis miért félünk tőle attól, hogy egyedül maradunk? Mert nem ez az általános. Az általános, hogy valaki szingli, de mennyire általános az, hogy valaki szingli akar lenni, hogy valakit boldoggá tesz az, hogy nincs plusz egy ember az életében? Na ugye.
Valójában nem olyan rossz dolog az. Gondolj bele: senkinek nem tartozol elszámolással, nem kell azon aggódnod, hogy a döntéseid esetleg befolyással vannak egy másik ember életére is, nem kell folyamatosan azon aggódnod, hogy megfelelj valakinek. Csak önmagadnak tartozol mindezzel, senki másnak. És pont ez ebben a gyönyörű. Hogy az ember megtanulja egyedül értékelni az élet minden pillanatát.
Igen, lehet nem lesz, aki elmegy veled moziba, mert mondjuk az összes barátnődnek/barátodnak párja van. Vagy kirándulni. Vagy bulizni. De miért ne mehetnél el egyedül? Miért ne tehetnél meg magadért valamit, miért egy másik emberre vársz? Miért másokban keresed a boldogságot, ha egyedül is képes vagy rá?
Mert képes vagy rá. Jobban, mint egy olyan ember mellett, aki mellett mondjuk nem lehetsz önmagad. Vagy folyamatosan párkapcsolatból párkapcsolatba ugrálva, folyamatosan keresve azt a valakit. Ne félj az egyedülléttől. Egyedül lenni jó. Ki kell próbálni.
Aztán jön a herceg fehér lovon, ha jönni akar, hiszen ráér, mert az élet nélküle is csodaszép, nem igaz?
Írta: Gila Dóri
