Ha úgy fogalmaznám meg a házimunka fogalmát, hogy az a munka, amit senki nem szeret elvégezni, akkor lehet, hogy nem is állnék olyan messze a valóságtól. Egy hosszú nap után senkinek nincs ereje seprűt fogni és takarítani, hétvégén pedig inkább pihenni szeretnénk. De hogy lesz így tiszta a lakás?
Legtöbben szeretjük kihúzni magunkat az ilyen jellegű munkából. Tény, hogy ezért nem kapunk elismerést, ha megcsináljuk, viszont ha elmarad, akkor káosz lesz nálunk.
Egy örök vita szokott lenni általában, hogy ki mit csináljon és mikor, de abban azt hiszem egyet érthetünk, hogy legjobb, ha mindenki kiveszi részét belőle. Úgy fair, ha mindenki részt vesz benne és kisebb dolgokat megcsinál, nem pedig egy emberre hagyja, hiszen egyedül elég nagy teher és sokszor nem is lehet mindent egyedül tisztán tartani.
Minél nagyobb a ház, annál nehezebb azt tisztán tartani. Ha már az ember ott él, akkor célszerű segíteni a takarításban. Ez lehet egy szoba is, de ezzel is sokkal előrébb vagyunk és ennyivel kevesebb marad. Valahol pedig szétosztják a munkát a családtagok között. Valaki a mosogatást csinálja, más a porszívózást… és így tovább. Szerintem ez a legjobb módja, hiszen mindenki vállal valamit és sokkal hatékonyabb megoldás.
Minden apró segítség jól szokott jönni, hiszen ezzel nem kevés tehert veszel le más válláról. 10 perc alatt is sok mindent rendbe lehet tenni és máris kellemesebb lesz a környezet. Régebben nálunk minden anyukámra hárult, ami eléggé lefárasztotta. Mindent ő végzett egyedül: mosás, mosogatás, porszívózás, főzés… Most pedig kérés nélkül megyek, ha van egy kis időm, és ez nagy dolgot jelent neki, hiszen marad egy kis ideje pihenni. Bele se gondolunk igazán, de nagyon sokat tud jelenteni, ha valaki úgy jön haza, hogy nem kell nekiállnia este a mosatlanoknak. Én úgy gondolom, hogy a kiegyensúlyozott élethez az is hozzátartozik, hogy kivesszük a saját részünket a munkából és megpróbálunk segíteni, hogy rendezett környezetben éljünk.
