Nem megy a felkelés, az elindulás otthonról, a programok szervezése? Úgy érzed, úgysincs semminek értelme, úgyhogy inkább nem is csinálsz semmit? Lehet, hogy problémád van, és nem csupán lusta vagy.
De miért lenne? Hidd el, lehet, nem kell hozzá elmebetegnek lenni. Mindenkinek lehetnek rosszabb korszakai, akár időszakos depressziója. Mutathat erre az például, ha hosszú ideje tényleg rettentő nehezen kelsz, és akármennyit aludtál, mindig folytatni akarod. Ha begubózol otthonra: nemcsak a suliba nem mész el szívesen, de szórakozni se. Nincs kedved embereket látni, pláne tenni azért, hogy közösségben légy. Gyanús jelek. De gyanús az is, ha szörnyű rosszhangulat váltakozik benned folyton az élesen a kicsattanó jókedvvel.
Mindeközben mindenki azt mondja, lusta vagy, de te nem akarsz az lenni, csak egyszerűen nem megy. Úgy érzed, semmire sincs lelki erőd. Hidd el, ez sem egyedi eset. Csak egy depresszív korszak, amin mindenki átfut.
De akkor mit tegyél? Semmiképp se ijedj meg, csak foglalkozz kicsit magaddal. Első körben nem is kell, hogy fordulj bárkihez. Valószínűleg egyáltalán nem. Csak ülj le egy kicsit, és beszélgess magaddal. Kérdezd meg, hogy mi a baj? Mik a céljaid? Azok felé tartasz? Tényleg szeretnéd őket? Akkor miért nem teszel értük? Miért nem teszel azért, hogy jól érezd magad?
És egy őszinte magadbanézés után meg fogod tudni oldani. Vagy megtalálod a bajt, és megoldod, esetleg rávilágítasz, hogy mennyivel több jó dolog van, és ez a fontos. Vagy arra is juthatsz, hogy nincsen baj, csak az élet néha nehéz önmagában is. De mindenképpen van sok jó és sok cél, ami bármikor boldoggá és aktívvá tehet. Ha szeretnéd, megtalálod őket! És akkor már minden menni fog.
