Mindenki hajt az egyetemre, mintha kötelező lenne. De Szandra (19) mert megállni, és ez mentette meg a mentális egészségét.
„A tanárok úgy beszéltek a kihagyott évről, mintha »lustálkodás« lenne, vagy a kudarc beismerése. Pedig a legjobb döntés volt, amit hoztam. 12 év darálás után nem tudtam, ki vagyok. Dolgoztam egy kávézóban, utaztam kicsit, aludtam sokat. Nem maradtam le semmiről. Sőt. Míg a volt osztálytársaim fele már kiégett az első vizsgaidőszakban, és szakot váltott, én most kezdem az egyetemet, de már tudom, miért vagyok ott. A Gap Year nem elvesztegetett idő, hanem befektetés magadba, hogy ne 25 évesen égj ki.” – Szandra (19)
