Volt már szó a pultozás előnyeiről és hátrányairól, de csupán hazai keretek között. De mi a helyzet a nagy külföldiával? A pálmafák és a tenger vajon jobbá teszi a melót? Esetleg könnyebbé az ismerkedést? A görög szépfiú, Sztavrosz mesél tapasztalatairól.
Június végén még mindig csak előszezonbeli kósza turistákkal találkozni a Kefalónia szigetén található Skala utcáin, javarészt családosokkal. Annál jobb, gondolom magamban a főutcán sétálva, mivel a helyi bárok és éttermek felszolgálói mintha csak a kifutóról léptek volna le, hogy megkérdezzék, mit iszom. Több marad nekem.
Skala legnagyobb bárjában – ami egyébként, azonnal bulihellyé változik, ha a fiatalok is úgy akarják – találkoztam cikkünk főhősével, Sztavrosszal. Egyedül a bárpultnál ülve, nem kellett sok idő hozzá, hogy magától odajöjjön beszélgetni. Mint kiderült, minden évben, májustól októberig, 6 hónapot itt dolgozik, kőkeményen, megállás nélkül. Fél év alatt könnyen be lehet csajozni, gondolom.
„Mivel fél évet itt töltök, fél évet pedig otthon, Athénban, ezért macerás lenne fenntartani még egy párkapcsolatot is. Hacsak nem költözik velem félévente a csaj, akkor nincs esélye az egésznek. De nem lenne fair elvárás ez bárkitől is, szóval inkább lemondtam a barátnősdiről. Itt pedig jönnek-mennek a szép lányok, hetente váltják egymást, szerencsére nincs hiány belőlük.”
– Ezek szerint könnyű velük megismerkedni itt, Kefalóniában, pultosként.
„Igazából sok időm nincsen lányok felcsípésével foglalatoskodni, hiszen, ha meló van, akkor meló van, nem tudok sok figyelmet fordítani rájuk, múlt héten például reggel 6-ig kellett pakolnom az egyik bárban. Most neked szerencséd van, az előszezon miatt kevés a vendég, ezért tudunk beszélgetni. De szerintem egy pultosak mindig könnyű ismerkedni…” – és RÁMKACSINT!
Azt hiszem, ebben igaza lehet. A pultosok mindig jó partik, már csak azért is, mert ha megkedvelnek, akkor egész estére a vendégük vagy – de legalábbis pár italra biztosan. Ráadásul a színes vendéglista megedzi pszichológusi skill-jeiket is; minden helyzetben tudják, kinek, mit kell mondani, néha már-már a gondolataidban is olvasnak. Ezért a vendégek szemében mindig is kelendők lesznek, az önbizalom és az incselkedés pedig csak rátesz egy lapáttal. Nem hagyhattam, hogy privilégiumként kezelje ezeket az adottságokat, szóval feldobtam neki a labdát.
– Akkor meghívsz egy italra?
“Csak, ha holnap is visszajössz” – hangzik a válasz.
A kacér válasz után próbálom visszaterelni a beszélgetést az eredeti témára, és arról kérdezem, vannak-e olyan élményei a vakációjukat töltő lányokkal, ami örök emlék marad.
„Tavaly előtt nyáron volt itt egy lánybúcsús társaság. Németek voltak, de egyébként nem az első leánybúcsú volt, ahogy nem is az első házasság. Hat harmincas nő gondolta úgy, hogy „utolsó táncként” engem kell meghódítaniuk. Minél többet ittak, annál kevésbé használták az angolt – németül kiabáltak nekem, és fogdosták a kezemet a pult fölött. Aztán a menyasszony egyik barátnője, a buli vége felé fogta magát, felmászott a pultra, majd elkapva a kötényem végét odahúzott, és megcsókolt. Na, ekkor mondtam azt, hogy záróra!”
– Ezt értsem úgy, hogy többnyire nem is hódítanod, hanem menekülnöd kell?
„Azért ennyire nem drasztikus a helyzet, de tény, hogy többször kezdenek ki velem, minthogy én kezdek ki valakivel. De szerintem azt te is láthatod, hogy nem kell engem félteni” – bazsalyog. Ez nagyon megy neki. Nem kell sokáig győzködni, hogy elhiggyem: egy ouzo plusz egy ilyen mosoly, és a lányt már le is kenyerezte.
Mielőtt megiszom az utolsó kortyot is az ajándék italomból, és magára hagyom a szépfiút a többi széplánnyal, még egy kérdést intézek hozzá:
– Mi teszi a lányokat ilyen nyitottá irányodba? A pálmafák, a tenger és a koktélok, vagy elegendő hozzá ez a mosoly?
„:)”
Kép: eirinika.gr
