Tóth Krisztián világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes cselgáncsozó nagyon megszenvedte riói kudarcát, és feltehetően nincsen egyedül a problémájával. Elmondása szerint nagy súlyt helyez a közvélemény a sportolókra: “Én azt hittem magamról, hogy fejben nagyon erős versenyző vagyok… De egész egyszerűen agyonnyom ez az egész.” Nem lehet halogatni tovább egy központilag irányított háttér kiépítését, melyben sportpszichológusok segítenek a sportolóknak a mentális felkészülésben – reagált Lénárt Ágota sportpszichológus az MTI-nek Tóth Krisztián szerdai szavaira.
A 90 kilogrammos dzsúdós, aki Rióban éremesélyesnek számított, ám a második meccsén kikapott és kiesett, arról beszélt a kudarc után, hogy “agyonnyomja az olimpia” a magyar sportolókat, hozzátéve: “otthon senkinek nem felel meg semmi.” Noha Tóth nyilvánvalóan nincsen egyedül a problémájával, a legtöbben hallgatnak erről. Rajta kívül két sportoló vallott nyilvánosan a nehézségeiről. A női 200 méteres mellúszásban 19.-ként végzett Sebestyén Dalma is megosztotta a nyilvánossággal azt, milyen nehéz megbirkóznia a kudarccal. Csoknyai László, aki a 81 kilogrammos cselgáncstornán kapott ki, elkeseredetten nyilatkozott. Nehezen élte meg azt, hogy hiába áldozott fel mindent, és készült gőzerővel az olimpiára, mégis hamar kiesett, mivel kikapott a japán Nagasze Takanoritól. „Kihoztam magamból mindent, amit lehetett, ezért is fáj ez az egész. Úgy érzem, ha nem vele találkozom, esetleg eljutok a második, harmadik körbe, de így megint bennem maradt négy év kitartó munkája. Nem tudom, mit mondjak.” – nyilatkozta az Origo tudósítójának a paksi dzsúdós.
“Azokat a versenyzőket nyomja agyon a teher, akik mentálisan nem készülnek fel erre a helyzetre” – mondta az MTI-nek Lénárt Ágota a riói Olimpiai Sportlövőközpontban, ahol csütörtökön Miskolczi Julianna versenyzett, aki vele dolgozik együtt már hosszú ideje. – “Évtizedek óta mondjuk, hogy egy világversenyre, és főleg az olimpiára mentálisan is fel kell készülni. Ez azt jelenti, hogy a sportolónak nagyon sokszor modelleznie kell azt a helyzetet, ami vár rá, ezt be kell gyakorolnia, s ezt különböző sportpszichológiai módszerek, technikák segítségével el kell sajátítania.”
Az elismert szakember szerint nagyon sok sportoló gondolkodik úgy, hogy majd a helyszínen megbirkózik a körülményekkel, s lehet, hogy kicsit nagyobb a nyüzsgés, felhajtás egy olimpián, de más különbség nincs az egyéb versenyekhez képest. Ám hangsúlyozta, “ez nem így van”, mert a játékokon meg kell szokniuk többek között, hogy faluban laknak, nagyon sokan vannak körülöttük, esetleg a pihenőidejüket sem tudják a szokott módon beosztani, ráadásul nagy a nyomás a média részéről, különböző elvárásokról hallanak, sőt, akár a barátok és a család részéről is megnövekedett teher hárul rájuk. A pszichológus tapasztalatai szerint van, aki egyáltalán nem olvas el semmilyen levelet, újságcikket, van, aki viszont mindig, márpedig a különböző véleményeket, információkat, kommenteket meg kell tanulni kezelni, s érdemes olyan “üvegburába” helyezni magukat, amibe csak azok az információk jutnak be, amelyek segítik a versenyzőt. Ugyanilyen fontos a “csapásokkal való megküzdés” képességének elsajátítása, a váratlan helyzet kezelése, s hogy akkor is tudjon küzdeni az ember a végsőkig, amikor menet közben úgy érzi, rossz helyzetben van, elúszott a versenye.
“Mindezt mentálisan is kell gyakorolni, ezt hívjuk modellezésnek. Ebben is tudunk segíteni, ezek a sportpszichológia alapmódszereihez hozzátartoznak, amit egy felkészülés során megfelelő módon adagolva, a versenyzőnek időt hagyva az elsajátítására lehet begyakorolni. Viszont ha ez nem történik meg, akkor következik be például az egyik fajta összeomlás, az +acting out+, kilépés a helyzetből, azaz valaki egyszerűen köszöni szépen, s elsétál” – utalt a pszichológus Verrasztó Dávid úszóra, aki, miután vb-ezüstérmesként nem jutott be a 400 m vegyes döntőjébe, szerdán nem indult el 200 m vegyesen, s már elutazott Budapestre. – “A másik reakció, hogy utólag valahogy megmagyarázza a jelenséget a versenyző, aki számára ez egy értelmezési keretet ad, ám a jövőre nézve nem oldja meg a helyzetet.”
Lénárt Ágota hangsúlyozta, a versenyző ezekkel a problémákkal egyedül nem tud megküzdeni, ezért külföldön már bevett gyakorlat, hogy főleg a világversenyre készülő sportolók számára van egy alapfelkészítés, ami kötelező.
“A pszichológiai felkészítést nem szabad kötelezővé tenni amúgy, ám az alaptechnikákat meg kell tanítani, s ezt már külföldön régen felismerték. Nem a mélylélektani alapokat kell kapirgálni, hanem azokat a technikákat kell megtanítani, amelyekkel a versenyző ki tudja hozni magából a legjobb teljesítményt, azt igenis meg kell tanítani” – mondta határozottan a világ élvonalába tartozó számszeríjász. – “Amennyiben korszerű, modern felkészülésben gondolkodunk, akkor vannak olyan dolgok, amiket be kell építeni, s egy stábmunkával ezt biztosítani kell. Tehát orvos, gyúró, dietetikus, fizioterapeuta, gyógytornász, sportpszichológus kell, hogy legyen a csapatban, s ez innentől kezdve nem választás kérdése.”
Mindehhez a szervezeti kereteket központilag ki kell építeni, mert ezek jelenleg Magyarországon nem működnek, a szakember hátteret pedig biztosítani kell – tette hozzá.
Lénárt Ágota külön hangsúlyozta, hogy csak megfelelően képzett és tapasztalattal rendelkező szakembereket szabad a sportolók közelébe engedni. Ugyanakkor a sportolóknak, szövetségeknek kötelezően kellene a rendszerbe bekerülő sportpszichológusok közül választaniuk. Kérdésre válaszolva jelezte, hogy a magyarországi szakembergárda adott, s a rendszert hamar, néhány hónapon belül fel lehetne állítani.
“A mostani példák jól mutatják, hogy ha nincs meg a felkészítés, akkor szélsőséges reakciókra lehet számítani, ami abból fakad, hogy a sportoló dühösnek és tehetetlennek érzi magát, mert nem tudja a helyzetet kezelni” – jegyezte meg, elismerve, hogy vannak olyanok, akik maguktól képesek megfelelően mentális tréninget alkalmazni, de vannak, akik erre sosem jönnek rá.
Forrás: Origo, MTI
