Gaz csábító, irigyelt férfifaló, az osztály fekete báránya – és naiva, aki nem veszi észre: a legnagyobb galibát saját magának okozza.
Mesterségem címere…
Ezt a lánytípust aligha kell bemutatni: mindig is volt, mindig is lesz, mégsem sikerül megkedveltetnie magát mindenkivel. S bár a háta mögött egész egyszerűen ribancnak nevezik, a lelke mélyén az irigy osztálytársnők is erre a megtisztelő címre áhítoznak, vagy legalábbis egy napra a bőrébe bújnának. És akkor végre utánuk futna az osztály összes fiúja … De tényleg az összes?
A felszarvazott barát cím már kevésbé kapós, mégpedig a méhkirálynő száll virágról virágra, amelyiket éppen megkívánja. Kitartó, aki szalad utána! Az a fiú pedig, aki elfárad, beáll az ellenség táborába, és keres magának egy hűséges lányt, akivel hosszú távra tervezhet.
Bitch, please!
Érdekes, hogy Amerikában egyenesen divat forróvérűnek lenni. A tengerentúlon a videóklippektől kezdve a ruhadarabok feliratán át az internetes hashtag-ekig, az egyik legközkedveltebb szó a ’bitch’, pedig magyarra fordítva ribancot jelent. Szerintük viszont ez a vagányság netovábbja, ezért bátran illetik magukat ezzel a kifejezéssel. Nálunk ez a viselkedés egyelőre nem vált ilyen elfogadottá – nyilvánosan.
Aki kíváncsi, hamar megöregszik
A hálószoba rejtekében viszont senki sem látja, ki kivel hál: „Az gáz, ha tizenöt évesen nyaltak már ki, ujjaztak meg, és vissza is adtam?”- olvastam egy lány kérdését oldalunk Ask.fm felületén. Ez az ártatlan (?) kérdés adta a cikk ötletét, pedig van folytatása is: „Érettnek gondolom magam, de félek a véleményektől.” Természetesen nincs törvénybe foglalva, minek mikor jön el az ideje. Miért is lenne, hiszen minden egyes embernél más számot mutatna. Ki tizenöt évesen, ki húsz fölött érik meg a testi örömökre. Habár ilyen fiatalon valóban szokatlan ez, ahogyan a kérdező is érezte. Olvasott volna tovább, egy még ifjabb lány ugyanis hasonlóan nagy problémával szembesült: „Hello. Tizenhárom éves vagyok. Izgulok már most a barátomra. Tanácsot kérek.” Maradjatok gyerekek – válaszolhatnánk, ha kekeckedő kedvünkben lennénk, de miért is akarnánk megbántani egy olvasót? Az első kérdezőnek viszont valójában nem is zsenge korával volt gondja. Fiatalság, bolondság. Élj gyorsan, öregedj meg hamar. Viszont mit fog szólni az osztály? A legjobb esetben semmit. Hiszen honnan is tudnák meg, kivel s hogyan gyakorlatozott a zárt ajtók mögött? Elvégre nekik ehhez vajmi kevés a közük. Egy ilyen intim viszonyba nem fér bele egy osztálynyi ember, ezért jobb, ha a maradék harminc fő a fantáziájára hagyatkozik, mert a szóban forgó lány a történtekről hallgat a sírig.
A város nője
Tehát a tizenöt év nem mérvadó, a harminc ember véleménye megalapozatlan… a tegnapi éjjel során viszont három fiú is kopogtatott az ablakán. Ez a matematika pedig megőrjíti! A számok örökké ott lebegnek a lány feje felett: hány partnertől számítva néznek rá ferde szemmel? Egy újabb kérdés, ami ismételten azt támasztja alá, forróvérű lánynak lenni csupa kétely, szorongás. És még csak meg se védi senki! Kelendő portéka, az ismerősök kézről kézre adják – ám egy sincs, aki a sajátjának érezné és megtartaná.
Bármiféle kekeckedés helyett legyen elég hát annyi: aki megmarad egy virágnál, annak nincs oka szégyenkezni. Továbbröppenve viszont jogos az aggodalom: amiről kettőnél több félnek van tudomása, az már rég nem titok. Amit pedig a fél város tud…
Szerző: Fekete Fanni
(Fotók:vk.com,weheartit)
