“Úgy kell, mint az oxigén, egy kis bódulat” – szól a zene, de ez tényleg így van-e? Már beszélgettünk az első drogos élményről, most jöjjön még valaki, akinek volt már része ilyenben.
Mikor, hogyan próbáltad ki és mit?
A barátom akkor már füvezett néha, ezért úgy döntöttem, én is ki akarom próbálni. Szóval a füvet, és 17 évesen. Elmentünk egy tópartra, sütött a Hold, romantikus volt.
A barátod vett rá?
Nem, dehogyis. Egyszerűen kíváncsi voltam. Nem tartottam én ezt valami nagy dolognak, vagyhát úgy voltam vele, hogy egy füves cigi csak egy füves cigi – és tényleg így is volt. A kíváncsiság nagy úr, és szerintem jobb, hogy ha van tapasztalat, hogy utána tudjam, mire mondjak nemet.
Mit éreztél?
Elszívtuk a cigit, aminek nincs jó íze, na, meg oda is kellett figyelni, hogy hogyan slukkoljam a füstöt – furcsa volt, mindenesetre. Aztán csak ücsörögtünk a tóparton, és hogy őszinte legyek, inkább fáradt lettem, mint akármi más. Lehet, hogy az is benne volt, hogy a barátommal folyamatosan beszéltünk – persze lehet, hogy ez is a következménye volt. Igazából jól éreztem magam, de semmi egetrengető.
Azóta is gyújtottál már rá hasonlóra?
Egyszer. Az picit más volt. Talán már tudtam, hogy mire kell figyelni. De az sem volt annyira fergeteges, mint ahogyan mesélik.
Mit ajánlasz azoknak, akik még nem próbáltak ki semmit?
Hogy ha úgy érzik, maradjon is úgy! Megfelelésből, brahiból, a parti kedvéért nem kell semmit csinálni, amit nem akarunk. Ha úgy érzed, hogy NEKED van rá szükséged, csak akkor csinálj akármit. A félelem sem jó tanácsadó – ha ezt érzed, inkább beszéld meg valakivel, akiben megbízol. De én azt mondom, az élet józanul szép, akkor van időnk figyelni az apró dolgokra 🙂
kép: fundacja-zwolnij.org.pl/images/bg/image2.jpg
