Az athéni jelenetben Ádám Miltiades, a marathoni győztes (Kr. e. 480) személyében jelenik meg. Éva magasrendű erkölcsi ideál, a hitvesi és anyai hűség megtestesítőjeként, a nagy hadvezér feleségeként lép a színre. Lucifer egy a tömegből. Ez az ötödik szín a drámából. Nézzük csak meg részleteiben!
Athén történelmének lényeges korszaka a törvényalkotó Szolónnak (Kr. e. 640-558) kora; legdicsőségesebb század Periklész (Kr. e. 499-429) kora, az athéni demokrácia virágkora.
Madách az athéni szín témáját nem az athéni polisz erős és dicsőséges időszakából, hanem abból a szakaszából választja, amikor a törvényen alapuló demokrácia már elkorcsosodott, és a törvény vezetőszerepét felváltotta a népámítás. Madách athéni színe a demokrácia haldoklását, a demagógok hatalmaskodását és az ennek következtében kialakult törvényen kívüli állapotot mutatja be.
Leáldozott a görög szellem ragyogó napja. Az író ezen szellem alkonyát idézi.
Ádám alapvető politikai tévedése az, hogy nem ismeri fel a hazája demokráciájában végbement radikális politikai változást, amely az idő alatt következett be, amíg ő családjától távol hazájáért harcolt. Ádámnak ez a tévedése az életébe kerül, annak ellenére, hogy ilyen magas politikai és erkölcsi ideál nevében kívánta szolgálni a köz javát, hazája szabadságát.
“Millióknak kell érvényt szereznem,
Szabad államban – másutt nem lehet,
Enyésszen az egyén, ha él a köz,
Mely egyesekből nagy egészt csinál.”
Ádám második politikai tévedése abból a helytelen szemléletből születik, hogy a “nagy egészet” és nem ismeri fel azokat a különféle önző erőket, melyek atomjaira törik a haza egységét.
Az athéni szín az egyiptomi jelenet továbbgondolása.
Egyiptomban milliók vesznek el egy miatt – Athénban egy pusztul el a tömeg miatt. Madách e két jelenetben az emberiség tragédiájának okaként az egyén és a tömeg közötti kapcsolat sikertelen kialakítást/helytelen megvalósulását jelöli ki.
Ebben a jelenetben, az író, sikeresen és hitelesen mutatja be a politikai élet erkölcsi züllöttségét és csődjét.
Madách Miltiades (Ádám) a mártírrá válik politikai öntudatában, hazája szeretetében.
Az athéni jelenetben jelentős szerepet kap a templom. A szentély védelmet nyújt az anyának és fiának. Miltiades pedig az oltár fölé tűzi kardját.
“Óvd, istenasszony, ezt a drága kardot,
Míg egykor érte hozzád eljövök”
(Mondja Kimon, a hős mártír fia)
Az egész Tragédia folyamán csak ebben a jelenetben foglalkozik Madách a család kérdésével. E jelenetben a családi tűzhely és a család és a vallás közötti szoros összefüggést mutatja be. Lucifernek nincs hatalma a templomban és a templom oltára körül menedéket keresők fölött!
Borítókép: Berenycafe.hu
