Te jó ég!? El tudsz képzelni olyan zenét, amelyet nem hangszerekkel játszanak? igen, ilyen az elektronikus zene. Na de olyat, amiben hangok sincsenek? Ezt talán már kicsit nehezebben, pedig olykor nagy divatját élte.
Bruitizmus. Így hívják azt az 1910-es évektől kezdődő zenei irányzatot, ami a zajokra alapozza a hangzást. A 20. század elején úgy gondolták, hogy az embert úgyis mindig zaj veszi körül: zaj az utcán, zaj a gyárakban, zaj az otthonokban. Nyilván ez a technikai fejlesztéseknek volt köszönhető, például bizonyos munkafolyamatokat gépek vettek át az emberektől, és az utcákon is autók jártak lovak helyett. Éppen ezért azt gondolták a művészek, hogy mit nekünk többé a Csajkovszkij-féle kifinomult hangzás: jöjjön a zörej, biztos arra lesz szükség!
Ma már úgy fest, hogy az újítás csak egy rövid időre volt népszerű, és míg egyéb akkori irányzatok (például az elektronik zene)tovább fejlődtek, zaj-zenére nem nagyon tombolhatunk az átlagos fesztiválokon.
Az egyik legismertebb alkotás Georg Antheil Mechanikus Balett című táncjátékához írt kísérőzenéje, amelynek elkészítéséhez 10 zongorát használt fel és azt egészítette ki körfűrész, harangok, csengők, dudák hangjával.
https://www.youtube.com/watch?v=yrfibt6Bkwc
Érdemes nyitva tartani a fülünket, ugyanis bármikor felbukkanhat egy újabb őrült zenei divat, amire évtizedekkel később úgy fognak rácsodálkozni, mint mi a zaj-zenére!
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programjának támogatásával készült.
