Apró lábnyomokat fedezett fel két kislány a hóban, amik a pince nyílásához vezettek. Valaki beköltözött. Egy macskanő, akibe a fél utca beleszeretett!
Nusi öreg volt, vézna, fogazata hiányos, ennek tetejébe pedig fél szemére vak is, mégis, új gazdái nagyon megszerették. Pláne, mert ő volt az első macska a családban. S külső ide, kor oda, a kandúrok is felfedezték maguknak.
Hamarosan beköszöntött a tavasz. Nusi szerény hajléka hímekkel telt meg. Azok szinte egymásnak adták a kilincset. Az is előfordult, hogy a kérők és szívük hölgye a kertben gyűltek össze: a virágok árnyékában a NŐ, vele szemben a lovagok, akik morgással fejezték ki a másik iránti ellenszenvüket.
Kitűnt közülük egy fehér szőrű egyed, aki markáns vonásai miatt kiérdemelte a Pofatag nevet. Ő volt a legkitartóbb a versengő kandúrok közül, s elnyerte Nusi szívét. Gyönyörű pár napot töltöttek együtt szerelmi fészkükben, elrejtőzve a kíváncsi szemek elől.
De az éden nem tartott örökké: Pofatag amilyen váratlanul érkezett, olyan váratlanul el is tűnt, többé nem látta senki.
Nusi maga maradt- de nem örökké. Két hónap sem telt el, már három macskával osztozott dobozkáján.
A végzet asszonya lenyugodott, s többé látni se akarta a férfiakat!
Bár Nusi ma már az égi mezőkön kergeti az egereket és a kandúrokat ( vagy azok őt), gazdái ma is nagy szeretettel emlegetik. Még egy jelzőt is kapcsoltak nevéhez: a macska, aki olyan csúnya volt, hogy már szép.
Szerző: Fekete Fanni
(Fotók: Fekete Fanni, gallerychip, pinterest)
