A tanár is volt ember. Ezt megtapasztalhatjátok, amikor olyan rizsákat is elfogad tőletek, melyek nyilvánvalóan teljesen hihetetlenek. Ezekről az irodalmi csemegékről vallottak nekünk e „társasjáték” szereplői. Gyűjtésünkből a diákok utolérhetetlenül színes fantáziája mellett az is kitűnik, hogy sokkal könnyebb egy késést kimagyarázni, mint egy beígért dolgozatot ügyesen megúszni.
„Kilencedikben az első pár hétben késésre még előadtuk, hogy a kisgólyák eltévedtek a nagy-nagy suliban. Jó, mondjuk ez nem mindig tetszett a tanárok többségének, de nem tudtak mit csinálni vele, rendszerint beletörődtek. A dolgozatírást csak késleltetni lehet, de egyszer utolér és nagyon megszívjuk, ha váratlanul jön például az, hogy: – Na akkor volt időd bepótolni, mesélj nekem a gulyáskommunizmusról egy kicsit! (…)Ilyenkor lélekben kicsit mind meghalunk…” (Barbi, 18)
„A héten már túl sok dolgozatot írtunk. Nem lehetne a jövő hétre áttennünk? Tanár úr! A következő órára beszéltük meg a dolgozatírás időpontját, rosszul tetszik emlékezni rá. Gyengébb próbálkozás, de néha beválik: – Tanárnő nem szólt, hogy dolgozat lesz. – Persze ezek a szövegek csak azoknál a tanároknál működnek, akik nem szokták felírni a dolgozatok időpontját.” (Petra, 17)
„A dolgozatírást úgy kerültük el, hogy csöndben álltunk vigyázzban matekóra elején, meg felköszöntöttük a tanárnőt, amire azt mondta, hogy olyan aranyosak vagyunk, hogy ezért elmarad az aznapi dolgozat.” (Zsóka, 15)
„Nos, dolgozat írásokhoz nincs kifogásunk, ha doga van, akkor doga van. Késéseknél viszont vannak jó mentő sztorik, például nekem egyszer pont hasas volt macskám és reggel már elkezdte keresni magának a helyet, én pedig ezt egy jó magyarázatnak láttam a 15 perces késéshez. Volt, hogy a kutyák szöktek ki és utánuk kellett mennem, ezért késtem (mondjuk ez párszor valóban előfordult)… Egy osztálytársam folyton a tömegközlekedéssel jön kibúvóként.” (Betti, 19)
„…ha nem akarunk dogát írni, akkor mondjuk bekamuzzuk, hogy hiányoztunk, vagy, hogy nem volt elég időnk tegnap tanulni, mert későn értünk haza. Egy jó barátom – aki most váltott sulit – naptárat vezetett a lógásairól, hogy ne legyen annyi igazolatlanja, amennyivel ki lehet rúgni.” (Zoli, 16)
„A legfontosabb, hogy a mese szívhez szóló legyen, és a lélekre hasson.” – világosít föl Viktória, a mindig mosolygós tanárnő. Tőle tudom, volt olyan tanítványa, aki négy évig a reggeli kecskeetetéssel magyarázta notórius késéseit. Ez persze csak bejárósoknál működhet. A tanárnő szerint minden olyan duma jó lehet, amivel a diák „empátiát csikar ki” a tanárból. „Gyakran előfordul, hogy a vércukorszintjük csökkenésére hivatkozva állnak sorba a büfében becsöngetés után. Vannak még emlékezetes mesék, például, hogy darázsinvázió volt az óvodában, ahova a kistestvérét vitte a diák, azért késett. Illetve ilyesmik: Anyukámat, nagymamámat kísértem orvoshoz. Azután az elektromos kapu is jó szöveg: …áramszünet volt, nem tudtam kijönni. Vagy igazoltatott a rendőr és nem volt nálam személyi.”
„A dolgozat ügyében esküdöznek, hogy következő alkalomra lesz idejük megtanulni. A számonkérést elkerülendő rendszeresen hivatkoznak más tantárgyakra, tanárokra, mennyire sokat kellett máshová készülni. Elpusztult kisállat, rég meghalt nagyszülő gyászolása. Ez mondjuk morbid, de nem egyszer fordult elő. Ínhüvelygyulladás miatt nem tudnak írni.” – a diákok fantáziája és kreativitása utolérhetetlen a kiváló humorérzékkel megáldott tanárnő szerint.
Tóth A. Péter
gifek: giphy
