Honti Molnár Gábor színész, több évtized tudását, és tapasztalatát adta át a Diamond Models RiverCast lányainak! Elárulta mit jelent művészeti területen dolgozni, és miben rejlik a szakma sikerének kulcsa.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Diamond Models RiverCast ügynökséggel?
Egy üzlettársammal létrehoztunk egy rádiót, ami mozgássérülteknek szólt. A pályázat kapcsán találkoztam Dr. Kiss Róbert Richarddal, akivel ezt együtt csináltuk. Amikor találkoztunk kiderült, hogy ő egy évvel alattam járt a középsuliban, Sopronban.
Ez az első alkalom, hogy órát tartasz a DMR-nél?
Több tanfolyam volt már, én már 5 vagy 6. alkalommal tartok itt órát.
Milyen órát tartasz?
Színész mesterség elméleti és gyakorlati alapismeretek. Most csak egy óra lesz, ezt korábban 7 órában tartottam, ami 2 hétvége volt, vagy egy hétvége több órán keresztül. Most azt a tananyagot kicsit meg kellett húznom a fejemben, és össze kellett rakni. El kellett gondolkodnom azon, hogy mire van a leginkább szükség és, hogy ezt a tudást milyen ritmusban kell átadnom.
Mik a tapasztalataid, hasznosíthatóvá válik ez a tudás a résztvevők számára?
Egy órában nem lehet egy mesterséget átadni. Ez egy érdekes és nehéz feladat most. Olyan tudást, és úgy kell átadnom, hogy úgy stimulálja, úgy változtassa meg az embereket, hogy, aki modell vagy színész akar lenni, ez az óra nagy lökést adjon neki.
Mi a tematika?
Van egy beszélgetés a szakmáról, a kötelességekről, a felelősségtudatról. Majd hangsúlyt fektetünk az érzelmek előhozására, és mimikával, gesztusokkal való kifejezésére. Remélem marad idő, és egy kis színészi játékot is bele tudunk tenni.
Egy pályázatra készítettünk filmet, azonban a pályázati anyagot kicsit hevenyészve néztük át. 🙂 A lényeg, hogy a pályázat szerint az egész alkotás eleje/vége főcímmel együtt 2 perces lehet, a miénk pedig 3,5 perces lett. Akkor meg kellett húzni a könyvet, kellett találni egy másik dramaturgiai megoldást, hogy ne vesszen el a lényeg. Vicces módon a szöveget kellett hozzáírni, hogy rövidebb legyen. Leforgattuk, össze is vágtuk, hogy 2 perces legyen, de csináltunk belőle egy rendezői változatot, ami 3,5 perces lett. Ez is egy ilyen nap, hogy meg kellett oldani, de a kihívások azért vannak, hogy megugorjuk őket, é az eddigi pozitív tanulói visszajelzések után nem aggódom. 🙂
Ezen a linken Ti is meg tudjátok nézni az alkotást! 😉
Sokat készültél erre az órára?
Hát, 10, 15, 20, 30 évet. 🙂 Ez inkább életforma, mint szakma. Aki ezt csinálja az arra született, és arra nevelkedett, hogy ezt fogja csinálni. Még, ha nem is tudja gyerekkorában, hogy ezt fogja csinálni, ez lesz az ő élete. Legyen színész, filmrendező, modell, zenész vagy énekes, irgalmatlan sok tapasztalati lerakódás. A legfontosabbakat bele kell csöppenteni, amit tudok. Nagyon meghatározó az a “pillanat”, hogy azzá váljék az ember, amivé válnia kell.
Számodra mit jelent ez az életforma?
Szoktam erről beszélgetni, hogy mennyivel nagyobb felelősség egy színész munkája, mint egy orvosé.
Ezt fejtsd ki kérlek!
Képzeld el, hogy műt egy orvos, és a páciens meghal. De az orvosok nem műtenek rosszul. Ha egy orvos életében egy meghatározó esemény történik, például meghal az édesanyja este, reggel szól, és egy másik orvos megy be műteni helyette. De mikor le van próbálva, színpadra van állítva, készen ott van egy színdarab, és meghal a színésznek az édesanyja, hova tovább, nem mondhatja, hogy nem megyek, mert nincs, aki helyette beugorjon. Ki kell mennie a színpadra, és ott aztán kutya kötelessége, hogy a tudása legjavát adja. Aki művészetekkel foglalkozik, akárhogyan is nem akarja, oktat. Hatással van másik emberre, megformázza, átformálja az életét, befolyásolja, és azt nem szabad rosszul csinálni. Ezek nagyon finom nüanszok, hogy valaki, hogy s mit tesz, cselekszik ebben a világban. Szerintem nagy felelősség, nincs mese, nem kérdés, hogy mi történt, csinálni kell.
Tapasztaltál e pozitív visszajelzéseket az órák után?
Igen, igen, nem is egyet . Meg is írták nekem. 🙂
