Ex barátnők, barátok – mikor múlik el a szerelem, honnan tudhatjuk, hogy végleg elmúlt, elmúlik-e egyáltalán? Interjúalanyunk helyzete még nehezebb, hiszen nála az első nagy szerelemről van szó. Megmarad-e a vonzalom, vagy felülírhatja azt valami más?
Mesélj egy kicsit a nagy, nagy szerelmedről.
Szerelem volt első látásra. Nagyon fiatalon. 13 éves voltam, mikor először találkoztam Balázzsal. Ahogy megláttam, tudtam, hogy nekem ő kell! Várnom kellett egy-két évet. És egy házibulin összejöttünk. Elvesztem, szerelmes lettem, nem tudtam és akartam semmi mást csinálni, csak együtt lenni vele.
Hogyan lehetett ennek vége?
Négy évig együtt voltunk, és egyszerűen kinőttük egymást. Felnőttünk, más irányba indultunk el – ahogy ez lenni szokott. Csúnyán lett vége, nagyon megszenvedtem, nehéz időszak volt. Mindkettőnknek, de mivel én voltam a sértett fél, nekem talán picit nehezebb. Az elengedés nem könnyű, pláne, ha azt az embert kell elengedned, akihez minden első élményed kötődik – csók, szerelem, szabadság…
Mi volt utána?
Tartottuk a kapcsolatot. Nem telt el úgy hét, hogy ne beszéltünk volna. Mindketten mentünk tovább az utunkon, de valahogyan nem tudtunk teljesen elszakadni egymástól. Nem esett szó arról, hogy lesz-e folytatás, de valahogyan bennünk volt, hogy majd, egyszer…
És jött valaki más?
Igen. Végül sikerült havi egy beszélgetésre redukálni a kommunikációt Balázzsal, és már hosszabb idő eltelt úgy, hogy nem hallottam felőle. Éltem az életem, buliztam, tanultam, eszembe sem jutott. És jött egy fiú. Tökéletes randik, nevetés, hiányzás, alakuló szerelem. Olyan fiú volt ő, akivel már régóta szerettem volna találkozni – na, nem személy szerint vele, de egy ilyen fiúval. Már egy hónapja együtt voltunk, és éreztem, hogy megtaláltam a helyem, mikor megint előkerült Balázs.
Húha. Mi történt?
Furcsa volt, persze. Ráadásul egy helyen voltunk mindhárman. Balázs egyszer csak félrehívott, rám nézett, megfogta a kezem. És azt mondta, hogy ha ő most bevallja, hogy még mindig és örökké szerelmes lesz belém, velem akarja leélni az életét, otthagyom az új barátom? Szörnyű volt.
Mit válaszoltál?
Nem volt kérdés, természetesen nemet. Elszalasztottuk az alkalmat, jézusom, hány alkalmat, mikor újrakezdhettük volna. Mérges voltam, dühös voltam, hogy miért most?! Ha egy hónappal előbb eszébe jut, hogy szeret, nem állt volna semmi az utunkba. De nem, a férfi csak akkor veszi észre, hogy mi kell neki, ha már elvesztette. Én megtaláltam a helyem valaki más mellett, aki úgy tud szeretni, és azt adja nekem, amire és ahogyan vágytam.
Balázs, azóta?
Találkozunk néha. Nincs harag. Szeretem, mint embert. Hogy ő hogy van velem, nem tudom. Csak sejtem, abból, ahogy néha rám néz. Sajnálom.
Képek: data.whicdn.com, 2ksjbh44hk54113rf2pk9bis06.wpengine.netdna-cdn.com
