A nevelés korántsem az iskolában, vagy korábban az óvodában, esetleg bölcsődében veszi kezdetét, hanem már a kiságynál.Tagadhatatlan, hogy mekkora hatással vannak ránk azok az impulzusok, amiket életünk legkorábbi szakaszában érzékelünk. Hiába rendelkezünk kevés emlékkel erről az időszakról, a látott viselkedésminták, viszonyulások, nevelési stratégiák meghatározóak lesznek egész életünkben, és igenis számítani fog, hogy milyen gyakran öleltek vagy dicsértek meg bennünket, ahogy az is, hogy ha hibáztunk, a szüleink szidással, azonnali bocsánattal, vagy a történtek átbeszélésével reagáltak a viselkedésünkre.
Nincsen egy jó nevelési módszer, ahogy tiszta nevelési attitűdök sincsenek, mindenkor ezek keveredése jellemző. Lássuk azonban a leggyakoribb típusokat, amikkel gyakran találkozhatunk, és aminek egyes elemeiben akár saját szülő-gyermek viszonyainkra is ráismerhetünk.
Megengedő (meleg és engedékeny szülő)
Ebben az esetben a szülő sokat dicséri, biztatja a gyermekét, igyekszik kevéssé korlátozni annak viselkedését. Hagyja, hogy a gyermek hozza meg a döntéseit, számos alternatívát kínál, de hiányzik az iránymutatás, vagy a vezetés igénye. Amikor változást vár el gyermekétől sem feltétlenül fogalmazza meg mire is gondol konkrétan. Sokan ebből a típusból a gyerekeik barátai próbálnak lenni, és ez a viselkedés gyakran dominánsabb, mint a klasszikus szülői magatartás. Ebből az igényből (is) fakadhat, hogy nagyon szívesen és kifejezetten sokat beszélgetnek a gyerekeikkel, érdekli őket a véleményük, és igazán gondoskodó szülők, akik tiszteletben tartják a gyermekük személyiségét és döntéseit.
Előnye: szeretetteljes közegben nő fel a gyermek, elképzelései, vágyai támogatottságra lelnek, úgy érzi figyelnek rá és fontos a véleménye
Hátrányai lehetnek: az átlagosnál fontosabbak lehetnek önös érdekei, előfordulhat, hogy kevésbé lesz kitartó, hosszú távon motivált, illetve gyakran rosszul kezelik a stresszes vagy frusztrált helyzeteket
Tekintélyelvű nevelés (hideg-korlátozó)
Az ilyen nevelési elveket valló szülő számára a szabályok fontosabbak, mint a szoros kapcsolat, vagy az érzelmi megerősítés. Elvárja, hogy a gyereke megfeleljen az általa támasztott elvárásoknak, szabályai sokszor következetlenek, nem magyarázza meg azok célját, vagy értelmét, feltétel nélküli engedelmességet vár el. A szabályok megszegése pedig büntetéssel jár, melynek módja nyilván az életkor előrehaladtával változik. Éppen ezért a gyermek érzései, véleménye gyakorta teljesen háttérbe szorulnak, ritkán kerül sor beszélgetésre, a közös játék vagy egyéb kikapcsolódás még ritkább. A szeretet kifejezése véletlenszerű és sokszor hiteltelen lehet, nem alakul ki szoros érzelmi kötődés.
Hátránya: a gyermek nem érzi magát szeretetre méltónak, későbbi kapcsolataira is hatással lehet kialakuló önértékelési zavara, bizalmatlansága. Nehezen hiszi el, hogy őt szerethetik, és az érzelemkifejezés is nehezére eshet. Mások vélt vagy valós elvárásainak igyekszik megfelelni, hiszen ehhez szokott hozzá. Az elfojtás miatt hajlamos lehet az agresszióra, a belső konfliktusok elfojtása miatt pedig személyisége is torzulhat, mely hosszú távon önpusztító életmódra, sőt drasztikus esetben akár öngyilkosságra is hajlamossá teheti.
Elhanyagoló nevelés (hideg-korlátozó)
Erre a nevelési stílusra jellemző, hogy a szülő nem törődik a gyermeke érzelmi szükségleteivel, sőt gyakran fel sem ismeri azokat. Nem kontrollálja gyermeke viselkedését, megengedi, hogy kedvére cselekedjen, csak időnként gyakorol szülői kontrollt felette, teljesen következetlenül. Nincs ideje a gyerekével foglalkozni, nem hallgatja meg, nem biztatja, ritkán dicséri.
Hátránya: a gyermek nem érzi magát fontosnak, szeretetre méltónak, könnyen megtéveszthetők, befolyásolhatók. Az önértékelésre ez a nevelési mód van a legrombolóbb hatással. Ezek kompenzálása gyakran agresszív cselekedetekkel, balhékkal történik. Gyakran sodródnak rossz társaságba, vagy akár a társadalom peremére.
Következetes nevelés (meleg-korlátozó)
Ebben az esetben a nevelés alapja a személyes kapcsolat, és nem egyfajta szabályrendszer felállítása. A szülő bízik gyermekében, gyengéd, napi kapcsolatot ápol vele, ismeri gondolatait, problémáit, és azok megoldásában segítségére van. Szeretete nem a gyermek viselkedésétől függ, nem kell kiérdemelni, és nem is lehet elveszíteni. A szülő felügyeli gyermeke viselkedését, gyengéden kormányozza, irányt szab neki, mikor szüksége van rá. Érettségének megfelelőn tanácsokkal látja el, de megadja számára a döntés lehetőségét. A gyengéd és határozott szülő odafigyel arra, hogy gyerekei szembesüljenek saját rossz döntéseik következményeivel és abból tanuljanak érettségükhöz mérten. Törekszik arra, hogy mindent megadjon ami a gyermeke fejlődéséhez és előrejutásához szükséges. Elvárja az engedelmességet, de nem támaszt irreális elvárásokat, szabályai egyszerűek és következetesek, a gyermek érdekeit szolgálják.
Előnyei: a gyerekek akik így nőnek fel, egészséges önértékelésre és önállóságra tesznek szert. Érzik, hogy szeretve vannak, elég akaraterővel és kitartással rendelkeznek céljaik eléréséhez, szilárd értékrenddel bírnak.
Hátrányai ennek a típusú nevelésnek nem jellemzőek, de mivel a többi típushoz hasonlóan ez sem létezik tiszta formában, természetesen akadhatnak negatív hatások.
A nevelési elvek szerteágazók lehetnek, a fontos hogy a szülő felismerje és kielégítse gyermeke legfontosabb érzelmi szükségleteit, meghallgassa, ismerje őt, egyszerű és következetes határokat szabjon és szeretettel kiigazítsa gyermeke hibáit, hogy azokból tanulva felelős felnőtt válhassék belőle. És persze még nagyon sok dologtól függ a nevelés sikere. A cikk alján Te is elmondhatod, szerinted mi a legfontosabb dolog, amit egy szülő adhat a gyermekének.
Ranschburg Jenő felosztása nyomán.
A képek forrása a Pinterest.
