Kiss Beátát, a Czeglédi Péter Református Gimnázium igazgatónőjét is jelölték az Év Tanára versenyünkön, aki az intézmény vezetése mellett magyar nyelv és irodalmat, valamint művészettörténetet tanít diákjainak iskolájában.
Milyen tantárgyakat tanít jelenleg az iskolában?
Jelenleg magyar nyelvet és irodalmat, továbbá művészettörténetet tanítok. Igazgatóként kevesebb az órám, sokszor valóban nehéz is a sok egyéb tennivaló mellett az időbeosztás. Ugyanakkor nagyon hiányzik, hogy most emiatt nem tanítom az összes évfolyamot, így nem mindegyik osztállyal egyformán élő a kapcsolatom. Próbálom más tevékenységekkel, közös feladatokkal, rendezvényekkel ezt ellensúlyozni.
Mi motiválta, hogy a tanári pályát válassza? Mennyi ideje tanít?
Már 25 éve tanítok. Pedagógus família a mienk, gyermekkoromtól szinte természetes volt, hogy én is tanár leszek. Persze, akkor még a külsőségek vonzottak, pl. a Léva városában található hangulatos, történelmi épületben működő középiskola. Sajnos, ott már azóta csak szlovák nyelven folyik az oktatás, nem lehettem ott tanár…. Viszont később, fiatal felnőttként a „szolgálat“ lett fontos számomra. Közösségem, a felvidéki magyarság szolgálata ezzel az eszközzel. A magyar irodalom pedig mindig is evidencia volt. Rengeteget olvastam, nagyon szeretem a könyvet. Nem véletlen tehát, hogy milyen szakos lettem.
Milyen módszereket tart a legmegfelelőbbnek és melyeket alkalmazza az órákon?
Nem szeretem a kizárólagosságot. Mindig olyan módszert választok, ami a legmegfelelőbb egy adott osztályban. Kicsi iskola a Czeglédi Péter Református Gimnázium, kicsi osztályokkal, így tanításunk egyénre szabott. Kihasználjuk a projekt-módszert, a modern technika is rendszeres alkotóeleme az óráknak. A csoportos oktatás nehézkesebb, tekintve, hogy tényleg kevesen vagyunk, de azért ezt is használom időnként. DE leginkább az élő szó erejében hiszek. Amennyiben egy tanár hitelesen és meggyőző erővel tud beszélni arról, amit el szeretne mondani diákjainak, az nem válik unalmassá és követhetetlenné. Akkor azt ők is élvezik.
Mennyire tartja fontosnak a jó tanár-diák viszonyt?
Alapvetően fontos. Mi itt előnyben vagyunk, családias a hangulat, személyes a kapcsolatrendszer mindenkivel. Ezért nincs fegyelmezési gond, mindent meg tudunk beszélni. Örömet, gondokat egyaránt.
A jövőben milyen változtatásokat szeretne véghezvinni?
(továbbképzések, módszertani változások stb.)
A jövőben nagy hangsúlyt szeretnék fektetni felzárkóztató programok indítására. A tehetséggondozás és a felzárkóztatás egyaránt fontos.
Ön szerint egy tanárnak a tanításon túl milyen feladata van a diákokat érintően?
Sok időt töltünk együtt tanítási órákon kívül. Sok rendezvényen szerepelnek diákjaim, énekelnek, szavalnak. A felkészülés, az izgulás, maga a részvétel összekovácsol minket. Ugyanakor felelősséget tanulnak, emberré nevelődnek, megtanulják, mi az érték. Ez egy nagyon fontos feladat: értékközvetítés.
Pedagógusként mit tekint a legnagyobb sikerének?
Legnagyobb sikeremnek azt érzem, hogy az intézmény, amelynek élén állok, a szórványhelyzet ellenére él, sok-sok diákunk tanul tovább jó eredményekkel az egyetemeken. Másfél évtizede érettségizett az első osztályunk (fiatal intézmény vagyunk). Sikerült őket és a következő évfolyamokat is becsületes, józan, szorgalmas, sikeres emberekké nevelnünk.
Melyek a tanári pálya legnehezebb pillanatai?
A kudarc érzése. Ha nem sikerül átadni, amit akarok, ha nem tudom iskolánk értékeit eléggé közvetíteni a tágabb környezetemben, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretném….
Hogyan reagálhat egy tanár a kínos helyzetre?
A humor mindenen átsegít. Középiskola lévén az iróniától sem félek. S a megértés, az empátia segítségével át lehet mindenen nehézségen evickélni.
