Egy új projektünk keretében magyar tinipopdalokat fogunk úgy elemezni, mintha az egy magyar nyelvi érettségi vizsga egyik feladata lenne. Elsőként Szabyest Kártyavára került terítékre, az érettségi szabályait betartva alkottam meg tehát művemet. Még szerencse, hogy az igazi osztályzás elmarad, viszont az elemzést hamarosan egy szaktanár, a Suli rovatunk vezetője fogja értékelni.
———-
Feladat:
Szabó Szabolcs Achilles/Szabyest Kártyavár című dalának szövegét az ellentétekre alapuló szerkezet jellemzi. Milyen ellentéteket ismer fel a szerzeményben, illetve milyen eszközök és cselekmények igazolják az ellentétek fennállását?
Szabó Szabolcs Achilles/Szabyest Kártyavár című művének elemzése
Dalszövegelemző esszémben Szabó Szabolcs Achilles, aki Szabyest művésznéven alkot, Kártyavár című szerzeményét elemzem. Szabó Szabolcs Achilles 1992-ben született Budapesten, az énekesi tervek mellett a főiskolai végzettségének megszerzése is a jelenlegi célkitűzései közé tartozik. Zenei pályafutása 2010-ben kezdődött, azonban az első nagyobb sikerek csak 2013-ban érkeztek meg az Ő az enyém és a Nem akarom című dalokkal. A mindent elsöprő sikert mégsem ezek a művek hozták meg az énekesnek, hanem a rákövetkező évben, 2014 májusában megjelent Kártyavár című dal. Hamar szerződést kötött a Gold Record nevű lemezkiadóval, mellyel 2014 végén szakítottak, majd a Magneoton vette át a kiadó szerepét az énekesnél 2015 elején. A Kártyavárhoz készített zenei videó több mint kilencszázezres megtekintéssel rendelkezik a legnagyobb videómegosztó oldalon, a YouTube-on. A második nagyobb közönséget elért dal a Veled forog a világ volt, melyet Magyarország első internetes tehetségkutató műsorára készített az énekes-dalszövegíró. 2015 februárjában pedig a nagyközönség elé tárta harmadik szerzeményét, a Holnaptól című dalt, illetve a Kártyavár egyéves évfordulóján, 2015 májusában jelent meg a Másképp lesz.
A több internetes oldalnak, de főként az Ask.fm nevű internetes szájtnak köszönhetően egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Kártyavár dalszövege a posztmodern irányzat egyik ékköve. A posztmodern irányzat, mely az 1960-as és 1970-es évektől kezdve bontakozott ki, tulajdonképpen a modernizmus utáni korszakot jelenti.
A szövegben számos mesebeli formát találhatunk meg, mely az első versszakban a legszembetűnőbb: a hófehér ló, a király és a királyné alakja jelenik meg, ami egy meseországi érzést kelthet az olvasóban. A mű szerkezetileg nem szabályos, a verssorok hosszúsága és szótagszáma versszakonként változó. Összesen három egységre oszthatjuk fel a dalszöveget. Az első egység első versszakában jelenik meg erőteljesen a mesebeli álomvilág, amelyben a költői én úgy látja, hogy meg fognak valósulni szerelmi elképzelései. A költői én főként jelen időt és felszólító módot használ az első versszakban. „Vágtassunk hófehér lovon”, „Kezdjünk új életet” és „Legyél a királyném”. Ez az igeidő és igei módhasználat arra utal, hogy a költői énnek biztosságtudata van a szerelme felől, és kétség kívül biztos abban, hogy imádottja is ugyanúgy érez iránta, mint ahogyan ő érez szeretettje iránt. Már az első versszakban megszólítás történik, ugyanis az ötödik sorban arra kéri szerelmét, hogy tartson vele. A második versszakban biztatja is a „királynét”, hogy nem fogja megbánni, ha vele tart a szerelem bűvös tengerén, mert ő óvni fogja, de ugyanakkor arról is biztosítja, hogy az ő döntése lesz, és akármilyen is legyen az a döntés, ő elfogadja. A harmadik versszakban pedig kifejti, hogy a „tisztán ragyogó szerelem” sosem fog véget érni. A következő, második egységben viszont egy éles váltás lép érvénybe. Az első három versszakban leírt biztosság ellenére a negyedik versszakban mégis megjelennek a kételyek, mintha egy álomból felkelve hirtelenjében észbe kap a költői én, hogy a mesebeli világ valóban csak mese volt, és rájön, hogy a valóságban nem is sikerült közel kerülnie a szeretett nőhöz.
„Elmúlt, még mindig fáj,
Hisz végleg itt hagytál.”
A refrénben egy hatalmas ellentét jelenik meg. Egy értelmetlen fohászkodás, melyben a költői én arra kéri a mesebelieket, hogy engedjék be újra az álmok világába. Majd egy újabb rádöbbenés, miszerint teljesen felesleges a fohászkodás, hiszen nem hisz abban, hogy újra eljuthat ugyanoda, így visszavonva a kérést, inkább kudarcként könyveli el magában a történéseket.
A költői én és a szövegíró lelki vívódásai párhuzamba állíthatóak, hiszen az írónak is számos nehézséggel kellett megküzdenie, melyet az Ask.fm oldalán tett feljegyzésekben, illetve az onnan leszűrődő hangulatingadozásokban figyelhetünk meg. A következő egység egy újabb nagyobb fordulat, amely szintén életrajzi vonásokat mutat, hiszen továbbra is hangulatváltásokon megy keresztül a költői én. Újabb megszólítás: a költői én megpróbálja elmondani szerelmének a valóság és az álomvilág határán ragadva, hogy az az élettér mennyire ínyére volt neki, ennek ellenére nem hajlandó küzdeni érte, mert nem érzi, hogy érdemleges volna, amennyiben a küzdelem nem számít azok számára, akik miatt az folyna. Egy újabb váltás következik be a következő versszakban, mondhatni egy újabb bepróbálkozás, melyet nevezhetünk fohászkodásnak is, hátha mégis megenyhülnek a mesebeliek és visszaengedik a kedveséhez, és hátha a kedvese is így vélekedik, és viszont szeretné látni őt. Újra biztosítja a kedvest arról, hogy bárhogyan is lesz, az ő szerelme nem múlandó. A harmadik, egyben utolsó egységben folyamatos ismétléseket találhatunk. Ismételten elmondja a költői én, hogy sajnos nem sikerülhet visszajutnia, nem képes visszatalálni az álomvilágba, ahol a kedvese van, így csak az ébrenlét és az álomvilág határán tud kommunikálni vele, mondhatni, átkiabálni a határon, de közel nem kerülhet hozzá többé. A refrénben újra fohászkodik, majd mégis feladja, kétszer is, ezzel is késleltetve a végső búcsúzást. Az utolsó lényegi versszak végén egy újabb és utolsó, már-már erőltetett megszólítás, mögötte három ponttal is: „Légy enyém, semmi más nem kell…” Habár az első versszakban kifejezi: ez nem is volt látványos harc, de belül mégis nagy volt a csata.
„Várunk, ostrom híján volt,
szívem, szívedért harcolt.”
Újra a mesebeliekhez fordul, fohászkodik hozzájuk is még néhányszor, de belátja, hogy hiábavaló, hiába ismételgeti a mondandóját, semmit nem fog megváltozatni, és végleg feladja a küzdelmet a mesebeliekkel a szerelméért és a szerelmével a szerelméért.
A műben több helyen páros rím található meg, a refrén kivétel ezalól, hiszen annak a rímképlete ABB, emellett sok helyütt nem felismerhetőek a rímpárok, nem szabályos szerkezet alapján megszerkesztettek, ami szintén a költői én rossz kedélyállapotát és hullámzó hangulatát igazolja.
A műben párhuzamok vonhatóak Csokonai Vitéz Mihály A Reményhez című versének utolsó versszakával, amelyben a költői én nyolc sorban int búcsút magának a reménynek, azok után, hogy az előző három versszakban többé-kevésbé dicsérte azt. Szabyestre jellemzőek a nagy érzelemkifejezések, a kiugrások, a szabálytalan szerkezetek, melyek a lelki válságoknak és a boldogsághormonoknak, illetve e kettő váltakozásának tudható be.
———-
Borítókép: Szabyest
