Mindenkivel előfordult már életében, hogy valaki megmondta neki, mit és hogyan csináljon. Többségében ezt vehetjük egy kedves tanácsnak is, azonban nem egyszer rossz érzést is kelthet bennünk, ha mások mondják meg, mit csináljunk.
Gyerekként természetes volt, hogy a szüleink mondták meg, mit csináljunk. Ahogy azonban egyre inkább felnőtté váltunk, egyre dühítőbbé válik az, hogy mások mondják meg, mit csináljunk. Sokszor ez ráadásul olyan helyzet miatt áll elő, amikor a másik fél meg van győződve róla, hogy ő jobban tudja, mit kellene tennünk. De biztosan így van ez? És ha még így is van, miért utáljuk, ha megmondják nekünk, mit csináljunk?
A reaktancia jelensége
Brehm és Brehm (1981) munkássága adja meg a választ a fenti kérdésre. A reaktancia ugyanis az a jelenség, ami akkor aktiválódik, ha azt érezzük, hogy a szabadságunkat korlátozzák. Ilyenkor ellenállunk és azt érezzük, hogy a másik fél akadályozza az akaratunk teljesülését. A reaktancia arra motivál minket, hogy megvédjük az álláspontunkat, véleményünket, és nem egyszer ez ahhoz vezet, hogy pontosan az ellentétét tesszük annak, amit a másik mond nekünk.
A reaktancia nagysága azonban nem ugyanolyan mindenkinél. A magas reaktanciával rendelkezők inkább ellenállnak azokban a helyzetekben, amikor mások akarják utasítani őket, és ők azok, akik nem szeretik, ha mások befolyásolni akarják őket.
Biztosan jogos-e?
Amikor a reaktancia jelenségét érezzük magunkon, érdemes elgondolkodni azon, hogy jogos-e az ellenállásunk. Természetes, hogy szabad akaratunk van és dönteni szeretnénk helyzetekben, viszont azt is fontos figyelembe venni, hogy vannak olyan helyzetek, ahol jobb elfogadni mások meglátását. Például hiába érezzük azt, hogy korlátozva van némileg a szabad akaratunk akkor, amikor az autóban ülve kötelező bekötnünk a biztonsági övet, végső soron ez a mi érdekünket szolgálja, hiszen védelmet nyújt.
Mit tehetünk?
Bár a reaktancia sokszor egy automatikusan megjelenő érzelem egy olyan helyzetben, amikor korlátozva érezzük a szabadságunkat, felül tudjuk bírálni ezt az érzést. Ilyenkor fontos megvizsgálni, mi is történik az adott helyzetben, jogos-e az ellenállás vagy hogyan másképp lehetne megoldani a problémát.
Azzal, hogy elfogadjuk valaki más álláspontját, még nem leszünk gyengébbek, sőt! Ez pontosan azt mutatja, hogy képesek voltunk egységében szemlélni a helyzetet, és annak megfelelően a legjobb döntést meghozni.
Források: Brehm, S. S., & Brehm, J. W. (1981). Psychological reactance: A theory of freedom and control. Academic Press.
psychologytoday.com
Gifek forrása: giphy.com
