Ákos kedvenc szórakozóhelyén ünnepelte szülinapját. Jó társaság, zene, ital minden mennyiségben – úgy érezte, övé a világ, és semmi sem szegheti kedvét ma este. Egyedül a barátnőjét, Zsanit hiányolta, aki családi programra hivatkozva maradt otthon. Hátha mégis betoppan, reménykedett, és bizakodva pillantott rezdülő telefonjára. Tőle jött üzenet, de jaj! Egyszeriben elsötétült előtte a világ, csak a rövid levél négy betűje vakított szemébe:V-É-G-E.
Bármikor is tesznek pontot egy kapcsolat végére, a „Legyünk inkább barátok.” mindig ugyanolyan fájdalmas, hát még a „Sajnálom, de mást szeretek.” Ezt a szakítónál jobban csak az elbocsájtott fél sajnálja, aki letargikus hangulatban zárkózik be szobájába, tengernyi könnyet hullajtva, vagy pedig a megsebzett vad haragjával ront neki a volt kedvesnek: „Ha harc, hát legyen harc!”
„Meg akarok halni!”
Vége. Kimondták, és ez az egyetlen szó halálos ítéletként fúródik a szerelmes szívébe. Mi értelme is volna élni ezek után?- sírja zsebkendőjébe. A barátok hiába vigasztalják: mély depresszióba esik. Este romantikus drámákat néz, ahol a megcsalt főhős önként vet véget életének, a tévét kikapcsolva pedig besurran a konyhába, és egy marék C-vitamint önt a tenyerébe. „Ennyi talán elég lesz.”
Az nem jut eszébe nagy bánatában, hogy valami vége valaminek a kezdete is egyben. Szabad madárként új irányba röpülhet, kipróbálva addig csak dédelgetett terveket, legyen az egy táncversenyen való indulás vagy egy regény írása. Közben élvezi a fiatalságát, egy idő után pedig majd valaki máson akad meg a szeme. „Milyen szerencse, hogy akkor nem követtem el semmi visszafordíthatatlant”- lélegez fel az új párja oldalán. Mert ha örökké tartó álomba zuhan, ki lehelne most csókot az ajkára?
Családi állapota: egyedülálló
Amikor valakit valamilyen öröm vagy bánat ér, jellemzően a közösségi oldalakon tudatja azt a nagyvilággal. Egy szakítás esetében sincs ez másképp. A Facebookot szomorú idézetek, az Instagramot könnytől csillogó szemek lepik el. De mitől lesz jobb, ha Juli, Jani és Mari is tudni fog róla? Izgatottan vetik rá magukat az információra, és adják tovább annak, akihez esetleg még nem jutott volna el annak híre. Zsani és Ákos szappanoperája pedig az olcsó dél-amerikai sorozatoknál is forróbb téma lesz.
„Én már mást szeretek!”
„Kidobott. Na és? Három perc alatt találok jobbat.” A pozitív gondolkodás helyénvaló, az viszont már kevésbé, amikor érzelemmentesen öleled át vigasztalódat, majd hamar megunva küldöd melegebb éghajlatra. Nem szép dolog, ha az érzéseiddel játszanak- épp ezért keserű gondolataidat elterelendő te se bolondíts másokat. Lassan járj, tovább érsz: nyomodba fog szegődni az új, igaz szerelem, de nem a szakítást követő harmadik percben.
„Az exem egy senki!”
Akin édes érzés bosszút állni. Rosszindulatú megjegyzések és üzenetek? Gonosz pletykák? Világhálón közzétett lenge öltözetes képek? A vérig sértett fél semmitől sem riad vissza. A célját el is éri: a másik megalázottan bújik el a világ szeme elől, átkozva magát, amiért szakított. Ám aki aljas eszközökhöz folyamodik, az várhat nemes bosszúja után a babérkoszorúra. Áskálódásával a megvetett volt szerelme szintjére süllyed, vagy még annál is alább. Ráadásul környezete véleménye is meglesz róla. „Nehogy járj vele, (köz)veszélyes!”- intik majd óva egymást.
„Csak egy utolsó esélyt adj!”
Az elhangzott végítélet mintha csupán rossz álom lett volna: az elbocsájtott térden állva könyörög, bocsánatért esedezik, pedig őt bántották meg, és ha tehetné, a csillagokat is lehozná az égről, hogy megenyhítse a másikat. Mindhiába. Csak gyengeségét mutatja a megalázkodással, hogy képtelen élni nélküle. S aki menni akar, azt még messzebb űzi a túlzott ragaszkodás. Nehéz feladat, s talán színésznek kell születni hozzá, de ha elküldenek, indulj útnak emelt fővel, mintha mi sem történt volna. Ámulni fog, amikor megköszönöd az együtt töltött perceket és visszakapott szabadságodat.
Szerző: Fekete Fanni
(Fotók:Youtube)
