Manapság már elég sok családban jellemző az, hogy a szülők másik házasságból átviszik a gyereküket, majd lesz egy közös gyerekük, ezzel pedig a másik házasságból átvitt gyereknek lesz egy féltestvére. Eseteként pedig mostohatestvért kap valaki.
Egy közeli ismerősömnek, Olgának is vannak ilyen testvérei. Édes testvére ugyan nincs, de féltestvére kettő is, valamint egy mostoha bátyja, aki vele egyidős. Gyerekkoruk óta ismerik egymást, így náluk a közös vérvonal hiánya nem okozott problémát, hiszen együtt nőttek fel. Mindketten ugyanúgy tekintenek egymásra, mintha vér szerinti testvérek lennének, és ez a mai napig megmaradt. A féltestvéreivel ugyanez a helyzet. Számukra sosem jelentett gondot elfogadni a másikat. Ugyanúgy viszonyulnak egymáshoz, mint bármelyik testvér tenné.
Azonban ez nincs mindenhol így. Valahol komoly konfliktus okozója lehet, hogy nem együtt nőnek fel a gyerekek, így másképpen is állnak egymáshoz. Könnyen vitákhoz vezethet, ha két család egyesül, majd a gyerekeket magukkal viszik és nekik el kell fogadniuk a másikat. A kezdeti nehézségeket azonban át kell tudni hidalni.
Azt is meg kell tanulni, hogyan kell elfogadni a másikat. Ismerek olyan embert is, akinek ugyan van féltestvére, de nem beszél vele. Sőt, nem is állnak kapcsolatban. Ha meglátják egymást az utcán, köszönnek ugyan, de ennyivel ki is fulladt a kapcsolat.
Egy féltestvérrel az a helyzet, hogy ha nem együtt nő fel vele az ember, akkor nehezebb lehet az elfogadás. Valaki kész a befogadásra, míg mások masszív elutasításba mennek át. A szülők részéről nagy türelem és megértés kell, hiszen egyik napról a másikra nem könnyű bemutatni egy másik gyereket, hogy ezentúl ő lesz a testvéred és ő is veled fog élni. Nehézségek mindenhol adódnak, de tudni kell szembenézni velük.
A testvérek közti konfliktus és civakodás normális, de vannak azok a határok, amiket már nem szabad túllépni, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Lehet, hogy idővel csak egymásra számíthattok majd.
