Az Artisjus dalszerzői díja 2015-ben bővült Junior kategóriával, idén pedig a korábbiaktól eltérően három díjat osztottak ki a 30 év alatti szerzőknek. Elsősorban zeneszerzői munkásságáért kap díjat Kozma Kata, szövegíróiért pedig Karácson Tamás, vagyis Fluor; valamint a pályája elején álló, de már több mint ígéretes Várallyay Petrát is díjazta a zsűri- írja a www.zene.hu.
Az Artisjus Junior Könnyűzenei Díjat a hazai könnyűzenei életet, ezen belül is a fiatal tehetségeket jól ismerő, független zsűri szavazta meg; tagjai: Bágyi Balázs, Both Miklós, Jónás Vera, Sebestyén Áron és Szakos Krisztián. A díj által nem csak a magyar közönség és a szakma ismer meg fiatal szerzőket, hanem például az Artisjus nemzetközi szakmai partnereinek (mint például a Stockholm Songwriting Campnek) is ajánlja a díjazottakat, jelölteket.
Alább bemutatjuk a három 2017-es Artisjus Junior-díjast. Megkérdeztük őket legsikeresebb szerzeményükről, valamint legkedvesebb olyan dalukról, amely nem lett ennyire ismert; valamint példaképeikről és arról, hogy szerzőként mit tanultak tőlük.
Karácson Tamás (Fluor)
Az underground hip-hopból indult 29 éves Fluor Tomit a Mizu című slágerrel ismerte meg az egész ország 2011-ben. A dal több sora is szállóigévé lett, olyannyira, hogy még egy országgyűlési vitában is idéztek belőle. Több sláger után a média érdeklődésének középpontjába került Fluor ismét olyat hajtott végre, ami keveseknek sikerült: „megkomolyodott”, és a tanítani való „rebranding” folyamat végpontjaként a Wellhello duó tagjaként (Diaz mellett) immár nemcsak a fiatalok kedvence, hanem generációkon átívelő módon sikeres. Olyannyira, hogy sikerült áttörnie a magyar zeneipar két korábbi gátját is: a Wellhello egyszerre tarolt a YouTube-on és a rádióban, illetve azt is bizonyította (mint Tóth Gergely menedzser fogalmazott a Dal+Szerzőnek), hogy már nem tíz év az út a a nagyszínpadig. Szakos Krisztián a Junior Artisjus-díj indoklásánál Fluor érdemei között említi, hogy összemosta a szlenget a költészettel. “Miközben metaforákat, frappáns aforizmákat használ, szövegei könnyen megjegyezhető, újkori szállóigékként is működnek”.
Legsikeresebb dal
A nézettséget és a közönség lelkesedését tekintve az Apuveddmeg című dal a legsikeresebb. Amikor írtam, azt gondoltam, hogy ilyen társadalomkritikus és bevállalós, a hip-hophoz nem szokott füleknek túl gyorsan felreppelt dalt biztos, hogy nem fog rotációba tenni a rádió, és nem lesz sláger – aztán ez lett a legnépszerűbb dalunk. Egyszerre tudják szeretni azok, akik értik az iróniát, és azok is, akik egy kicsit sem; a téma viszont mindenkinek ismerős, hiszen nap mint nap találkozunk Apu kedvenceivel akár munkahelyi szituációban, akár a klubokban vagy szimplán az utcán. Ha még nagy titkokat keresnék, azt mondanám: az egyik fontos eleme a sikerünknek, hogy hitelesen tud trendi lenni, amit előadunk. És nem görcsösen keresgéljük, hogy mivel lehetne megfogni embertömegeket. Érezni benne, hogy természetesen jött és flowból született. És persze ne feledkezzünk meg Diazról sem, hiszen egy jó dallam, egy jó alapzene vagy egy jól előadott refrén nélkül nehéz robbantani.
Legkedvesebb, kevésbé sikeres szerzemény
Minden korszakomból megvannak a kiemelt kedvenceim, de ha az elmúlt idők dalait nézem, a Red Bull Pilvaker-es Szeptember végén az egyik legnagyobb kedvencem magamtól; vagy ha kis nézettségű, de szerintem jó dalt keresünk, akkor a Szembesávot emelném ki, aminek az üzenete is fontos, hiszen egy dohányzás elleni kampány részeként jött létre, de végül többféle szemszögből mutatja be a függőségeket.
Példaképek
Tariska Szabolcs megfejtéseit imádtam már tiniként is, mikor hallgattam az Amorf Ördögöket, nagyon szépen bánik a képekkel és amikor elvont, akkor sem erőlködik vagy művészkedik. A HS7 vagy Lovasi szövegei az itt-ott kissé fanyar, de botrányosan életszagú humor miatt fogtak meg. A pályám elején a Hősök és az akkori underground hip-hop világa kapott el és rántott magába, nagyon sokat köszönhetek a mai napig is az akkori mozgalomnak, de például Papp Szabi életigenlő rock’n’rollja is inspiratív értékkel bír számomra. Minden műfajból lehet tanulni, főleg, ha érezhetően karakteres ember kezéből szalad ki az a néhány sor, ami aztán eldönti egy zenekar jövőjét.
Kozma Kata
Kozma Kata a világ talán leghíresebb zeneiskolájában, a Berklee College of Music-on végzett előadóművészet és Pro Music szakon; több ösztöndíjat is elnyert. Amellett, hogy sikeres jazz-zongorista és énekes, a soul, pop, hip-hop és R&B hatásait használja szerzői-produceri munkáinak széles körében. Dolgozik mind Magyarországon, mind az Egyesült Államokban. Producer (pl. Sanura), énekproducer, hangszerelő; filmek (pl. Sas Tamás: Szélcsend), tévéműsorok (pl. Hello Hollywood) és reklámfilmek (pl. a 2017-es, Magyarországon rendezett úszó vb) zeneszerzője. A Dalban 2014-ben két versenydal társszerzője volt, 2017-ben Szabó Ádám versenydalának egyik szerzője. Olyan magyar sztárokkal is dolgozott, mint a Children of Distance vagy Hien. Sebestyén Áron a Junior Artisjus-díj indoklásában azt írta róla: “bármilyen szerzői vagy rendezői feladaton is dolgozik, képes maximális alázattal és szakmaisággal az előadóhoz illő zenére törekedni”.
Legsikeresebb dal
A 2017 második felében megjelenő We Are One című dalomat érzem az eddigi legsikeresebbnek. Ez egy Unicef-nek készített kampánydal, amit Los Angelesben vettünk fel húsz különböző nemzetiségű és vallási hátterű énekessel, zenésszel, akikkel Amerikában egy egyetemre jártam. A dalt a kis lepukkant pianínómon írtam egy szupersötét, földszinti lyukban, aztán egy évvel később a napfényes Kaliforniába repített, ahol csupa inspiráló, tehetséges emberrel dolgozhattam. A dal eddigi sikere, azt hiszem, a könnyen énekelhető, megjegyezhető refrénnek köszönhető.
Legkedvesebb, kevésbé sikeres szerzemény
A Szabó Ádámmal és Somogyvári Danival írt közös dalunk, a Together az, amiről úgy gondolom, hogy mind zeneileg, mind mondanivalóját tekintve megállta volna a helyét az idei Eurovízió nagyszínpadán, nem csak Magyarországon.
Példaképek
Az utóbbi évben Lady Gaga. Ő minden egyes nap inspirál. Szakmailag azt keresem, hogy mitől működik egy dallam, szöveg, ritmika vagy egy akkord, és hogyan tudom ezeket az apróbb elemeket beépíteni a munkámba. Hogyan tudok úgy elmondani egy történetet, hogy azt mindenki értse és átérezze, de ne legyen tele közhelyekkel? Hogyan tudok úgy írni a szerelmi bánatról vagy a világbékéről, ahogyan még senki? Aztán persze ott vannak a rímek… Megtalálni egy szó tökéletes párját mindig kihívás. Ha megtetszik egy dallam, van, hogy lerajzolom a dallamívet és a ritmust, ami által körvonalazódnak a főbb dramaturgiai pontok. Ha megfog egy szöveg, megpróbálom tudatosítani, hogy mi fogott meg benne. A mindennapokban arra törekszem, hogy minél több zenét hallgassak és folyamatosan inspirálodjak. A zenehallgatás a legjobb lecke!
Várallyay Petra
Az idén 25 éves Várallyay Petra már négyévesen kezdett hegedülni. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora tanszakára, majd a Zeneakadémia Jazz tanszékének zeneszerzés szakára vették fel. Szerzőként és előadóként is díjazták már: megkapta a Magyar Zeneszerzők Egyesülete Orszáczky-díját, a marosvásárhelyi Stud Jazz nemzetközi jazzversenyen pedig a legjobb zenész díját. A Várallyay Petra Trió vezetőjeként fúziós jazzt játszik, merítve a jazzből, a progresszív rockból vagy akár a népzenéből is. A 2017-es A Dalban Kanizsa Gina által előadott szerzeménye (amelyről alább beszél) nemcsak a legjobb négy közé jutott, hanem az év felfedezettje is lett nővérével-társszerzőjével együtt. Both Miklós többek között azzal indokolta a Junior Artisjus-díj jogosságát, hogy “zenéjét átszövi az erő, az intellektus, az elhivatottság, a bátor kísérletezés és a szakmai felkészültség”.
Legsikeresebb dal
Ha a legtöbb emberhez eljutott szerzeményről van szó, akkor az a Fall Like Rain, mely A Dal 2017-es döntőjében a legjobb négy közé is bejutott. A dalt nővéremmel, Várallyay Katussal együtt írtuk, eredetileg nem A Dalba, hanem a Jazzation együttes repertoárjába szánva, öt énekhangra. Ez a vokális verzió az élő show-kat kísérő akusztikus versenyben is bemutatkozott. A Fall Like Rain a többi szerzeményemhez képest jóval könnyedebb és populárisabb, de azért nem egy szokványos hangzású popdal. A műsor közönsége ritkán találkozik ilyesmivel, meglepő is volt sokak számára. A harmóniavilág és a dallamvezetés szokatlannak számított a többi dalhoz képest, de amivel talán leginkább kilógott a mezőnyből, az a lüktetés: ötnyolcad és hatnyolcad váltakozik. Nagyon szeretek aszimmetrikus zenéket írni, a triómmal is rengeteget játszunk, improvizálunk páratlanban. Izgalmas világ, sokszor az az érzésem, hogy természetesen átlendít az akadályokon, és sokkal könnyebb zenei ívekben, folyamatokban gondolkodni, mint páros lüktetésnél.
Legkedvesebb, kevésbé sikeres szerzemény
Zenéim nagy része saját progresszív fúziós jazz zenekaromnak készül, éppen ezért leginkább jazz fesztiválokon, undergroundabb koncerthelyszíneken találkozhat velük a közönség. Természetes, hogy nem kapnak akkora nyilvánosságot, mint egy tévéműsorban bemutatott dal. Intenzív, improvizatív zenét játszunk, ami legjobban élő koncerten tud érvényesülni. Jelenlegi repertoárunkból egyik nagy kedvencünk a Deadline Haze című szám, amit elektromoshegedű–basszusgitár–dob felállásra írtam. Nagyon izgalmas a határidő előtti zaklatott lelkiállapotot zenében megjeleníteni, ez a téma nekem különösen testhezálló, mert rendszerint az utolsó pillanatokban kapom az inspiráló löketeket az adott projekt befejezéséhez (a Fall Like Rain nevezésénél is 23:59-kor került a postai pecsét a borítékra…), így a meghatározó végső munkálatok már az adrenalinszintet egekbe röpítő „határidő előtti elborulás ködében” készülnek. A darabban van bőven disszonancia és szélsőséges zenei kilengés, mégis örömmel tapasztaljuk, hogy sokan tudnak vele azonosulni, és érdeklődéssel követik végig a pillanat varázsában születő zenei történéseket.
Példaképek
Nagyon sokféle zenét hallgatok. Sokáig a komolyzene volt a fő irány, és a mai napig rengeteget inspirációt merítek belőle. Leginkább a 20. század zenéjével tudok azonosulni; ha neveket kell mondani, akkor most Bartók, Debussy és Feldman a nagy kedvenc. A jazz-zongorista zeneszerzők közül nagyon szeretem McCoy Tynert, akinek a zongorázásából valami hihetetlen őserő sugárzik, nagyon felszabadító érzés hallgatni. Számomra nagyon fontos, hogy a darabjaim élőek legyenek; a témarészek majdnem mindig szabad improvizációból születnek. Most éppen nagy progresszív rock korszakomat élem, a trióval is ilyen darabok készülnek. Mindig is közel állt hozzám ez a stílus, de most érzem azt, hogy igazán megértem rá. Itt az Emerson, Lake & Palmertől kezdve az After Cryingig sokan inspirálnak. Egyébként mindig változik, hogy aktuálisan épp milyen zene tetszik, ettől függetlenül vannak azért örök kedvenceim, mint a Nirvana, The Doors és a Korn. Ezekből olyan nyers őszinteséggel áradnak erőteljes, valódi érzések, hogy már az első pillanatokban beleborzongok. mikor meghallom. Brutálisan jó zenék; amelyek mindig ráébresztenek, hogy jazz tanszak ide vagy oda, van az úgy, hogy négy akkord is elég a boldogsághoz.
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programjának támogatásával készült.
