Az ifjúsági rádió esti műsorában az Y, de még inkább a Z generáció fiataljait érintő, 21. századi népbetegségről, az online zaklatásról esett szó. A meghívottak között dr. Parti Katalin, az Országos Kriminológiai Intézet cyberbullying-szakértője és három középiskolás fiatal beszélt a mindennapi jelenségről, valamint ByeAlex is elmesélte tapasztalatait.
Nagy valószínűséggel te is találkoztál már a cyberbullying, azaz az online zaklatás formáival. Olyan ez, mint egy virtuális arconcsapás, a legváratlanabb helyzetekben jöhet a támadás, és akár teljesen alaptalanul. A jelenség melegágya a szabadon használható internet, de vajon hol húzhatjuk meg a határt a szabad véleményalkotás és a bántó zaklatás között?
„Egy-egy kisebb megjegyzést én még a vélemény kategóriába sorolnék, de mikor már 4-5 ember összefog, és sértő megjegyzéseket zúdít megállíthatatlanul egy emberre, az már zaklatás.”
A terület szakértői már felismerték: az online zaklatás megelőzésébe éppen annyi energiát kell fektetni, mint a szexuális felvilágosítás témájába. Hiszen a testi fejlődés mellett a lelki folyamatok is figyelmet érdemelnek, sőt, talán még előrébb is állnak! Akik nem e korosztály tagjai, csak nehezen érthetik meg, mekkora sérülést okozhat az online szócsaták zápora.
„Nálunk a suliban, leginkább a személyes adatok kiadásával kapcsolatos elővigyázatosságra figyelmeztetnek, a zaklatásról csak nagyon keveset hallani.”
„Szerintem még bennünk sem realizálódik teljesen az online kommentek hatása. Általánosságban hajlamosak vagyunk kisebb jelentőséget tulajdonítani nekik, de közben belülről nagyon is bánt minket, ha kevés lájkot kapunk, vagy ha valaki beszól…”
„Abszolút. A középsuliban engem is számtalanszor zaklattak. Amikor az internetre felkerült rólam valami mocskolódás jobban kiakadtam, mintha szembeköptek volna.”
Barátok – csak online?
Amanda Todd esete bejárta a világot. A 13 éves lány, akit a neten elterjedt fotói miatt az iskolatársai zaklattak és kiközösítettek, elkeseredettségében online kért segítséget, de végül ott is ellene fordultak. Amanda mellett Olivia Penpraze, a depresszióban szenvedő lány is online, blogokon keresztül próbált magának barátokat és pártolókat szerezni, de csak ellenségekbe ütközött. Létezhet az a mai világban, hogy valakinek csak online vannak barátai?
„Én elképzelhetőnek tartom. A legnagyobb baj, hogy az okostelefonoknak hála, napi 24 órában ott lapul a zsebünkben az „okos világ” is, ahol pedig olyan elvárásokkal és olyan látszólag tökéletes emberekkel találják szembe magukat a tizenévesek, amelyek csak még inkább elbizonytalanítják őket. Erre még rájön a cyberbullying, és ha a szülők sem állnak mellettük, akkor teljesen megértem, hogy az interneten keresnek maguknak barátokat.”
https://www.youtube.com/watch?v=0R6VE0i1Zt4
Tanulságok
A lányok története a segítők és a támadók irányába is nagy tanulsággal szolgál:
1. Segítők: Vedd komolyan a segélykéréseket! Ha csak a legkisebb jelét is észreveszed, hogy valakinek szüksége van rád, ne habozz! Menj oda, és beszélgess vele, védd meg, ha kell!
2. Zaklatók: Talán észre sem veszed, hogy ebbe a csoportba tartozol. Számodra csupán egy-két vicces, csipkelődő beszólás, de ezek az apró szurkálódások, bizony, nagyon mély sebeket ejthetnek az áldozat lelkében. Nem tudhatod, ő hogyan éli meg, és hogy milyen következményei lehetnek. Ha nem kenyered a „lúzerek” felkarolása, inkább kerüld ki őket. Beszólás nélkül.
„Az interneten nagyon hamar, nagyon nagy közösségekhez jutnak el a tartalmak, ezt a folyamatot pedig roppant nehéz kontrollálni. Mégha az illető valójában nem is hibázott semmiben, a róla terjedő pletykákat – ha azok nem csitulnak – a nagyközönség egy idő után tényként kezeli. Ezeket a történeteket pedig nehéz semmissé tenni” –mondta el dr. Parti Katalin.
ByeAlexet nem riasztják vissza a beszólások
” A mai napig érkeznek hozzám zaklató üzenetek. Vagy meg akarnak ölni, vagy rasszista szavakkal illetnek, vagy a szexuális beállítódásomat firtatják. De mégha igazak is lennének a megállapításaik, akkor sem venném magamra, mert ebben az esetben szimpla ténymegállapítások lennének.
Abban az esetben nehezebben teszem túl magam a sértéseken, amikor tudom, hogy igazak, és én hibáztam. Például, amikor megkapom, hogy hamisan énekelek, az fáj, igen. De ezen dolgozok, és kijavítom. De a Kedvesem kapcsán például megdöbbentően sok gyűlöletet kaptam, amin őszintén meglepődtem. Emberek, ez egy kedves és pozitív dal! Az ilyenek után érzem azt, hogy durva mentális korcsulásokkal élünk együtt. Ez már nem az irigység kategória.”
- Alex arca, amikor ilyet olvas magáról: “Egydalos előadó…”
De Alex még így sem futamodik meg a neki szánt üzenetektől. Szerinte ugyanis nem az a profizmus, ha figyelmen kívül hagyja a bántó üzeneteket, hanem az, ha felvállalja és érdemben reagál rájuk. „Ha szájkarate kell, akkor tessék, legyen szájkarate, én úgyis jobb vagyok benne! Egyébként pedig nem egyszer fordult már elő, hogy a szócsaták baráti üzenetváltássá finomultak.” Szerintünk ez a profizmus.
Fotók: Pinterest
