Elhagyott magyar rendezői klisék, megújult hazai színészgárda, tökéletes zenei összkompozíció és egy történet, amely kifogástalanul vászonra vitte a fiatalság egyik nagy dilemmáját – Bemutatták a Feketerigó című filmet, Szombath Máté rendezésében. A helyszín: Toldi Klub.
A magyar filmekkel kapcsolatban valahogy mindig jóval kritikusabb vagyok – valószínűleg nem véletlenül. A hazai rendezők, mintha szándékosan építenének ugyanazokra a végtelenül monoton, lassú jelenetekre, és üres vágásokra két plán között.
Ezúttal azonban élmény volt végre úgy végignézni egy filmet, hogy fel sem tűnt az eltelt idő, sőt, ha tehettem volna néztem volna még tovább.
Szombath Máté filmje közel 3 éves munka eredménye – ez valóban nem kevés idő, de ha valaki a független filmek műfajában készíti el az első nagy nyilvánosság előtt bemutatott publikációját, akkor akarva vagy akaratlanul, de számolni kell ezzel is.
Az eredetileg vizsgafilmnek tervezett filmben, ebből adódóan nyilván vannak észrevehető bakik – például az évek és évszakok változása, valamint a színészek korosodása – de azt gondolom, pont ezek adják az alkotás varázsát. Ahelyett, hogy kizökkentenék a nézőket, inkább azt az érzést adják, mintha szándékosan készítették volna el így a Feketerigót.
„Nagyon sok helyszínt egyszerűen a szerencse alakított, vagy éppen az ismerősök, és a barátok lelkes hozzáállása. Azt érzem, hogy nem csak a helyszínekkel, de minden más tényezővel kapcsolatban, ami egy forgatáson közbejöhet, – legyen szó a színészekről, a látványról, a díszletről, vagy akármi másról – mintha mindez a sors akaratából hullott volna az ölünkbe.” – Sz. Máté
A minimális támogatottságból megalkotott filmben, a szereplők között leginkább olyan arcok tűnnek fel, amelyeket nem sűrűn láthattunk még a filmvásznakon. Emiatt összetehetjük a két kezünket, hogy végre nem ugyanazokat a színészeket csodálhatjuk, akiket jóformán minden egyes alakalommal.
A főszereplő Viktor Balázs, nem mást, mint a kissé bizonytalan, és magányos lelkületű Kolost alakítja. Az átlagos életéből kitörni vágyó karaktert, viszonylag minden unszolás nélkül, könnyedén rángatja bele a veszélyesebb helyzetekbe Márk (Lugosi Dániel), akivel gyermekkori barátságuk után újra összetalálkoznak Ettől a pillanattól pedig kezdődhetnek is a bonyodalmak.
„Korábban sok hasonlóság volt a saját jellemem, és Kolos személyisége között. Akkoriban én is egyetemre jártam, és barátnőm is volt. Lugosit régebb óta ismertem, hasonló nexusból, bár nem általános iskolából.” – V. Balázs
A színművészeti szakon végző Balázst lesz még alkalmunk más-más produkciókban is viszontlátni.
Lugosi Dániel, bár nem végzett színészi iskolát, körülbelül 7-től 17 éves koráig szerepelt különböző alkotásokban, sőt, még szinkronszerepeket is vállalt. Annak ellenére, hogy képzetséggel nem rendelkezik, kiváló természetességgel vitte végig karakterét.
„Mondjuk azt, hogy az a féle vállalhatatlanul laza egyéniség, amit a filmben alakítok, nos, azt nem esett nehezemre eljátszani. Ez az enyhén exhibicionista, magamutogató és beszólogató személy nem áll annyira távol tőlem, ahogyan az sem, hogy szeretem, ha én lehetek a középpontban és rám figyelnem az emberek. Inkább ez a „nagyon gonosz vagyok” rész, és a „hátba szúrós” baráti jellem az, ami nem egyezik a személyemmel. Az, hogy ennyire körmönfontan gonosz legyek abszolút nem az én asztalom. Magamat azért egy eléggé érzelmes embernek tartom.” – L. Dániel
Salvatore Giuliano jóformán a második számú alkotóvá vált a rendező elmondása szerint. Az operatőrként tevékenykedő fiatalember munkája a képvilágot tette még színesebbé. Közös munkájuk eredménye rendkívül letisztult, és egyedi vágóképeket eredményezett.
Muszáj mejgegyeznem, hogy a film zenei szempontból csakugyan hibátlan, de ahelyett, hogy ezt körbeírnám inkább hallgassatok bele a Mayberian Sanskülotts produkciójába, akik a sajtóvetítés után is felléptek, valamint ne feledkezettek meg a Dafke együtteséről sem.
https://www.youtube.com/watch?v=g6K8wWlphWg
A Feketerigó jó hangzásért Berzsenyi Márton sound design, hangmérnök, valamint zenei producer felelt, aki nem mellesleg a hazai underground, hip hop és electro zenészeket is erősíti jelenlétével, méghozzá Flowtás néven.
https://www.youtube.com/watch?v=Gg82LJB3YUE
A film ihletadója egyébként Robert Musil, A feketerigó című novellája volt, de ez ne tévesszen meg senkit. A két történet között csupán egy-két hasonlóság fedezhető fel.
„Novella adaptációt szerettem volna készíteni. Elkezdtem novellákat keresni, és egy rakás írást olvastam, mire rátaláltam Robert Musil, A fekete rigó című munkájára. Ez igazából csak az alapváza a filmnek. Tehát maga a forgatókönyv igazából teljesen más, vagyis ez nem egy adaptáció. Annyi volt bennük a közös, hogy két gyerekkori barát katolikus iskolából érkezve felnőttként újratalálkozik úgy, hogy teljesen más irányba vitte őket a sors.” – Sz. Máté.
https://www.youtube.com/watch?v=-971h49IbwY
A hirtelen csattanóval lezárult film, még inkább megadja azt a kis plusz érzést, ami elgondolkodtatja a nézőket.
A Feketerigó, ha minden igaz mozikban még nem lesz megtekinthető, azonban hamarosan versenytársa lehet több más produkciónak is valamely Nemzetközi Filmfesztiválon, úgyhogy lesz miért szurkolnunk idén is! 😉
Fotók:
facebook.com/feketerigofilm
