Ha a párunk túlfűtött szexuálisan, sokáig azt lehet gondolni, hogy ez csak annak az eredménye, hogy régen nem volt senkivel. Esetleg betudható annak is, hogy a kapcsolat a kezdeti szakaszban van, és csupán az első fellángolás okozza a túlzott szexuális érdeklődést. De mi a helyzet akkor, amikor a partner egy év után sem képes visszafogni magát? Amikor már azt érzed, hogy valami baj van a pároddal, de nem tudod kihez fordulj. Mi most egy olyan lánnyal készítettünk interjút, aki hasonló problémával küzd.
Anita, azt mondtad nekünk, hogy három éve vagy együtt egy fiúval, akin a nimfománia, hiperszexualitás tünetei figyelhetőek meg. Elmondanád nekünk, hogy mikor és hogyan kezdett gyanús lenni a párod viselkedése?
Három év hosszú idő. Amikor összejöttünk Zolival, még szinte gyerekek voltunk. A kapcsolat elején még arról sem akartam hallani, hogy lefeküdjünk egymással, így értelemszerűen nem gyanakodtam semmire. Zoli sürgetni akarta a dolgot, de azt hiszem, ez egy kamasz fiúnál egyáltalán nem meglepő. Fél évig húztuk a dolgot, aztán egyszer beadtam a derekamat. Zoli mindig nagyon figyelmes volt. Azon a napon, és még utána is hosszú ideig. Az lett egyre furcsább, hogy onnantól fogva, hogy megtörtént a dolog, már nem érdekelte semmi más. Én először arra gondoltam, amire ilyenkor valószínűleg mindenki gondolna: a kezdeti lelkesedés hajtja. Aztán eltelt fél év, és a helyzet egyre durvábbá vált. A végére azt vettem észre, hogy Zolit a szexen kívül már egyáltalán nem érdekli semmi más.
Nem gondoltál arra, hogy ez attól van, hogy lelkileg nem elég mély a kapcsolatotok, és az együttléteitek egyfajta időkitöltésként szolgálnak?
Eleinte gondoltam erre is, de hamar rájöttem, hogy nem ez áll a háttérben, mert mi szerettünk moziba, éttermekbe, bulikba járni, hihetetlenül jól megértettük egymást, és mindig volt miről beszélgetünk. Csak miután már rendszeressé váltak az együttléteink, kezdett átalakulni minden. Úgy nézett ki a dolog, hogy ha egy szobában voltunk, nem tudtunk egy filmet sem végignézni úgy, hogy Zoli ne esett volna nekem.
Volt egy olyan pont, amikor megfogalmaztad magadnak, hogy már drasztikus a helyet?
Egy ilyen konkrét esetre nem emlékszem, de amikor együtt aludtunk, és ő minden éjjel kétszer-háromszor felkeltett, hogy akkor most legyen valami, akkor elkezdtem kikészülni. Ez úgy nézett ki, hogy először csak egyszer, aztán már kétszer keltett fel, én meg állandóan fáradt voltam, és a végére eljutottam arra a szintre, hogy megutáltam együtt aludni vele, mert nem éreztem magam biztonságban.
Olyan is volt, hogy durván viselkedett az együttléteitek során?
Volt. Szerencsére nem sokszor. Ezt is szeretem inkább annak betudni, hogy egyszerűen “túlpörgött”. Mármint értitek, amikor egyszerűen csak az látszik rajta, hogy valami elborítja az agyát, és nem tudja kontrollálni az ösztöneit. Ez néha még tetszhet is, de amikor fáj amit csinál, az túlzás. Ezt nem is részletezném. A lényeg mindössze annyi, hogy ilyenkor már nem volt figyelmes. Elvitte a hév, és többé nem én voltam neki fontos, hanem a szex.
Arról tudsz, hogy esetleg mással/más eszközökkel is csillapította a vágyait?
Azt nem tudom, hogy otthon mit néz, vagy miket csinál a számítógépe előtt, őszintén, nem is érdekel. Arról viszont tudok, hogy egyszer megcsalt. Két hétre Münchenbe utaztunk a családommal, és az egyik barátnőm írt facebookon egy házibuliból, hogy látta Zolit egy másik lánnyal csókolózni, aztán eltűnni az egyik szobában. A furcsa az, hogy kiakadtam, de nem lepődtem meg. Mielőtt elutaztam, vagy százszor elmondta, hogy nem tudja, hogy fogja kibírni, és itt nem az én hiányomra gondolt. Hazajöttem, először letagadta, aztán bevallotta, hogy nem bírta ki. Szakítani akartam vele, de végül nem tettem, mert úgy éreztem, hogy az nem oldja meg az ő problémáját.
Segíteni akartál neki? Mondtad neki, hogy forduljon orvoshoz?
Azok után, hogy túltettem magamat a történteken, minden erőmmel azon voltam, hogy kitaláljak valamit, amitől megnyugszik. De valahogy nem használt semmi, orvoshoz meg nem akartam elvinni, meg nem is jött volna. Sokáig meg volt róla győződve, hogy neki semmi baja nincs, de ugyanakkor nem bírt visszavenni. Ha együtt aludtunk, akkor nem hagyott békén, és néha már egy parkban is képes volt nekem esni, amikor éppen nem járt arra senki, vagy elég sötét volt.
Most hogy áll a dolog?
Nemrégen összeszedtem magamat, és megmondtam Zolinak, hogy én hiába szeretem, ezt így nem bírom tovább. Akkor leesett neki, hogy a szexfüggőségével tönkretesz engem. Valamit megértetett, mert teljesen kétségbeesett. Nem tudta mit csináljon. Végül rábeszéltem, hogy menjen el orvoshoz, és most részt vesz egy terápián, és van saját pszichológusa is, aki heti rendszerességgel foglalkozik vele.
Jár orvoshoz, és közben ti ugyanúgy együtt vagytok?
Nem. Megmondtam neki, hogy én ezt így nem tudom továbbra is elviselni. Végül ez is volt a legfőbb oka, hogy orvoshoz fordult, mert azt állította, hogy szeret, és nem akar elveszíteni. Persze, azóta sokat utánaolvastam az erotomániának, hiperszexualitásnak, nimfomániának. Utólag is úgy gondolom, hogy tényleg ez volt a legokosabb, hogy segítséghez fordultunk. Azt viszont még mindig nem tudom, hogyha Zoli rendbe is jön, fogom e tudni folytatni ezt a kapcsolatot.
Mindenesetre jól tettétek, hogy szakszerű segítséghez fordultatok. Köszönjük szépen a beszámolódat!
képek:
steveroseblog.com
www.huffingtonpost.com
www.popsugar.com
wallpaperscraft.com
